Elbúcsúztunk a szünettől többesben… Már régóta tervben volt, hogy a szünidő utolsó hétvégéjén szombaton, az Elevenparkban leszünk, és velünk együtt három család gyerekhada tombolhat egyet az iskola-óvoda előtt 🙂 . Volt Tomának is társaság a hasonló korú Áron személyében – akivel Balatonon (is) sokat játszott – na meg persze ott volt Anna is, akivel mostanában sok időt töltött játszótereken 🙂 . Máténak persze két barátja, Gergő és az egyik Peti volt ott, őt egyébként alig láttam, mert teljesen elvoltak ők így hármasban, néha az apukákkal csocsóztak vagy fociztak vagy önjáróan ugrándoztak valahol. Záráskor, 8 körül jöttünk el, mindenki teljesen le volt fáradva persze, az éhes fiúkat még megetettük az egyik gyorséttermi hamburgeresnél és már száguldottunk is haza. A lestrapáltságot jól jelzi, hogy a Zapu felhorzsolta a lábfejét az egyik játéknál, én szintén a lábamat amortizáltam le, Toma pedig hosszú idő óta először mondta – de csak az autóban 🙂 – hogy haza akar menni 🙂 … Máté szerintem még bírta volna, minden jobb volt már a végén mint a sulira gondolni 🙂 … A fényképek szinte csak Tomáról készültek, mert Mátéékat egyrészt nem lehetett utolérni, másrészt mostanában a nagy tesónál komoly ellenállásba ütköznek a fényképezések, már néha paparazzinak kell lenni egy-egy fotóhoz 🙂 (amire most nem is volt idő):
A játszótárssal 🙂 :
Itt a krokodilnál – amit nyár elején még csak óvatosan velem együtt próbált ki – hajmeresztő dolgokat is kipróbált Toma. Először megint együtt mentünk be, aztán később valahogy belógott a leereszkedett szájba, ami bezárult és én kívülről úgy gondoltam, hogy biztos nagyon meg lehet rémülve szegény kicsink, a sok ismeretlen gyerek között, ráadásul egy sötét helyen, ami bezáródott… Hát, ehhez képest egyáltalán nem rázta meg a dolog, sőt talán még élvezte is az egészet 🙂 . Később volt a hajmeresztés, mert megint felment a szájába, ám a szélén maradt ami ugye csukódott össze, megvárta amíg majdnem teljesen bezáródik, majd a magasból szépen leugrott az ugyan gumis aljra, de azért én kicsit ledermedtem, főként azért, hogy ő mit szól majd ehhez… Mondanom sem kell, ment volna többször is 🙂 , ha hagytam volna 🙂 …
Ezt nagyon szerették együtt 🙂 :
Végre elidőzhetett a repülők, mozdonyok világában 🙂 :
Az elmaradhatatlan ugrálás 🙂 .
Zárásként egy kis motorozás 🙂 :
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: