Iskolakezdés

Reggel mindenki időben felébredt és időben ott voltunk, ahol kellett, elsősorban az iskolai évnyitón 🙂 . Tomát szerettem volna Jutka nénire bízni, de sajnos nem értem el, így ő is jött velünk 🙂 … Meglepően kedélyesen indult az ébredés mindkét gyerkőc részéről, rosszabbra számítottam, hiszen el vannak szokva a koránkeléstől, de tegnap meglepően jól érezték magukat – főleg egymás társaságában – reggel 🙂 . Az idő úgy látszik egész nap a nyarat és az iskolakezdést siratta, így aztán – gondolom sok ezer szülő és gyerek mellett mi is – a tornateremben zsúfolódva élvezhettük az évnyitót 🙂 … Külön kocsival mentünk az iskolához, mert a Zapu később továbbment a dolgára, én a gyerekeket vittem és az én legnagyobb meglepetésemre olyan korán beértünk, hogy még egy iskolába indulós fotó is belefért – igaz már csak az utcán – az időnkbe 🙂 …

Valahogy mindenki megérett a változásra, az alsós tanító nénik örömmel fogadtak minket, de már az új kisiskolásokat terelgették 🙂 , mi szülők és persze a gyerekek is örültünk nekik, de már inkább Judit néni – az új osztályfőnök – felé fordult a figyelmünk és ez egyáltalán nem volt furcsa 🙂 … Megnéztük az új osztálytermet az évnyitó után, kellően le is döbbentünk a lepusztultságán… Már nyáron úgy adódott, hogy Judit kérésére összeszerveztem jó pár szülőt egy kis teremfestésre, de aztán mégis úgy alakult, hogy a szülőin beszéljük meg inkább a részleteket, szóval hamarosan lesz mit kitalálni, megbeszélni, megcsinálni… Az új osztályfőnököt már ismerik Mátéék, tavaly informatikát tanított nekik, és már akkor lehetett érezni, most pedig bizton állítható, hogy nagyon jól járunk vele. Manapság szerintem nem megszokott, hogy készült az osztályra, látszik, hogy örül nekik, a festésbe is be akarja vonni őket, szóval jó kezekben vannak úgy érzem 🙂 … Jól esett nagyon az a dolog, hogy külön leszaladt a fényképezőért, amikor a teremben ült már mindenki, mert saját szavai szerint meg kell, hogy örökítse őket, ahogy így 5. év elején ülnek a gyerekek, hiszen ez a pillanat már úgyse jön vissza 🙂 … Nahát, mondanom sem kell, hogy engem – akinek még a házi blogja is ezekről a pillanatokról szól – ezzel teljesen megvett 🙂 …

És akkor, néhány ilyen pillanat:

Rövid nézelődés után siettünk mi is tovább Tomával, Máté már úgyis a barátaival volt elfoglalva 🙂 . A délelőtt további részében nálunk a vásárlás váltakozott a játék élvezetével, mert a nagy bevásárlás után még egy másik helyre is elmentünk, most kivételesen nekem cipőt venni. Toma nagyon jól gyűrhető ilyen értelemben 🙂 , amellett, hogy a fél cipőkészletet odahordta a lábaimhoz felpróbálni az üzletben 🙂 , komolyan bevasalta ennek a nehéz várakozásnak az árát, először helikopter,

majd az igazi kedvenc, mozdonyvezetés keretében 🙂 …

Még délután is úgy éreztem, hogy csak az éppen aktuális dolgokkal – tornacucc összepakolás, könyvek, füzetek őrarend szerinti elkészítése, Tomának váltóruha pakk összepakolása, stb. –  vagyunk kész és ez estére sem lett sokkal jobb, sajnos… Holnap mi Tomával az oviban kezdünk – kíváncsi vagyok nagyon 🙂 – na meg egész héten ott leszünk, szerdán délután szülői, az egyebekről nem is szólva, szóval nem fogok mostanában unatkozni – nem mintha eddig sikerült volna 🙂 – azt hiszem 🙂 …