Átfordult

Azt hiszem, most már belül, bennem is átfordult az a képzeletbeli naptár szeptemberre… Nem mondom, hogy nem hiányzik a nyár mozgalmassága és gondtalansága, de a láthatatlan körforgásban most valahogy én is azt érzem, hogy ennek jött el az ideje… Egyébként, hogy ne hiányoljam annyira az előző heteket, hétvégére ebben a hónapban, már eléggé tele vagyunk, bár lehet, hogy nem minden programunk jön össze… A hétköznapokban pedig bizony most már megint a tanulnivalóké a főszerep, már előre látni, hogy melyik délután a könnyebb vagy nehezebb, még szerencse, hogy az oviban nincs semmi hasonló, a beszokást leszámítva 🙂 … Amúgy pedig elárulom, hogy az ősz majdnem a legkedvesebb évszakom 🙂 és csak azért nem a legkedvesebb, mert nincs benne két és fél hónap iskolai szünet 🙂 … Viszont gyönyörűek a színei, csodásak az illatai, édesek az ízei, nekem néha olyan mesebeli 🙂 , főleg amikor már bokáig gázolhatunk a tarka levelekben 🙂 … Napok óta az egyik kedvenc gyerekvers jár a fejemben, ezért felrakom ide, amolyan őszi ajándékként 🙂 :

Kányádi Sándor

Jön az ősz

Jön már az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.