Akárhogy is, tényleg minden nap ad valamit, amitől jól érezhetjük magunkat, nevethetünk, örülhetünk vagy akár meghatódhatunk… Ez csak onnan jutott eszembe, hogy az elmúlt napokban annyi fásultságot, elkeseredést tapasztaltam magam körül, egy valaki pedig eléggé meglepett ezen a téren… Én pedig nem akarok hasonlóba beleesni, még rövid időre sem – nem mintha hajlamos lennék rá szerencsére – de azt hiszem ezért, mint sok minden másért is, csak mi tehetünk magunkban. Főleg, ha itt sertepertél néhány gyerek is körülöttünk 🙂 – mert ugye ez már önmagában is öröm – akkor igazán nem mindegy, hogy ők rajtunk keresztül is, hogyan élik meg a mindennapjaikat. Szóval arra jutottam, hogy én ezekre az örömökre, pillanatokra ezentúl figyelni fogok 🙂 , minden nap, és amikor tudom, ide is felrakom hol fotóval, hol írásban, ahogy sikerül…
Itt van ez a rakat sok, özönvízszerű esőzés is, amit nem mondok, hogy nem unok és nem ez az álmaim netovábbja, sőt, még a hétvégi programunk is elúszott miatta, de valahogy mégis vannak benne olyan pillanatok, amiket nagyon szeretek. Például, nem mondom, hogy nem veszélytelen 🙂 , de rögtön jókedvem lesz, amikor eszembe jut Toma gumicsizmás lubickolása a pocsolyákban 🙂 . Az más kérdés, hogy lassan nem merek az utcára menni vele 🙂 , de hát valamit valamiért 🙂 … Aztán itt van Máté, aki egy nap többször is kirohan a kertbe, megnézni a zuhét 🙂 … Egyszer még a telefonját is kivitte magával, hogy lefotózzon egy villámot, ami egy sem jött amíg kint volt 🙂 , bezzeg ahogy becsukódott mögötte az üveges bejárati ajtó, gyönyörű fényes villámok világították meg az előszobát 🙂 . Arról nem is beszélve, hogy napi programunk lett, hogy a nappali teraszajtójánál álldogálunk a gyerekekkel és bentről figyeljük az esőt…
A legviccesebb mégis az volt, amit nem is láttunk, de jól szórakoztunk rajta mindannyian utólag, ugyanis a Családfő tegnap délután elugrott cigit venni magának és pont elérte a hatalmas zuhé. Annyira sietett, hogy kiugrott a kocsijából, gondolta gyorsan berobog a dohányboltba, csak közben észrevette, hogy lassan de biztosan elindult az autó hátrafelé 🙂 . Mr. Bean is megirigyelhette volna, ahogy föl akarta tépni az ajtót, amit korábban bezárt 🙂 , aztán sebes mozdulatokkal matatott a kulcsa után, amivel végül kinyitott, beugrott – a kocsiba 🙂 – kéziféket behúzott és ajándékként bőrig ázott 🙂 …
Végül egy idézet, ami akár mottó is lehetne 🙂 :
