Olyan volt az ovi folytatása, mint amilyenre számítottam – főleg péntek után – sírós és nehéz…Persze készültünk rá, elmondtam Tomának, hogy ott marad egy picit egyedül, addig én elmegyek vásárolni. Ezzel a részével nem is volt baj, de hát, ugye a gyakorlat… Amikor nekikészültem elindulni, már sírni kezdett a Drágám és így ment ez bő fél órán át – változó intenzitással – amíg vissza nem értem… Az elbeszélésekből tudom, hogy volt nyaki ér kidagadós sikítás (!!!), anya kiáltásokkal, egy bizonyos idő elteltével pedig Toma közölte a nagyérdeművel, hogy MEGSÉRTŐDÖTT!!! 🙂 Így, röviden, tömören és egyszerűen 🙂 … Azért a viccet félretéve, ez sokkal nehezebb volt nekem, mint amin tudok nevetni, Tomáról nem is beszélve… Timi nénitől kaptunk egy nyuszit – amivel vigasztalódott, amíg én távol voltam – és egy pici Villám Mcqueen autót kölcsönbe, holnapig, amíg újra megyünk 🙂 … Abban maradtunk, hogy legközelebb a fél óra egyedüllétet, egy órára növeljük és így haladunk fokozatosan ezen a héten…
Mikor érte mentem hüppögött még egy ideig az ölemben, aztán elindultunk hazafelé, mert most talán így a legjobb, amikor visszamegyek, el is hozom ezen a héten. Most is nagyon fáradt volt, de azért annyira még volt energiánk, hogy a kismotorral, ami nálunk volt, végre a járdás utakon körbejárjunk egy picit. Mondanom sem kell, volt motoros pocsolyázás, olyan magas szinten, hogy a nagy sebességnek majdnem beázás lett a vége, így rendszabályozás lépett életbe, hogy csak lassan lehet közlekedni a tócsákban 🙂 …
Annyit mondhatok, hogy furcsa volt egyedül vásárolni és válogatni a gyümölcsök között, elég gyorsan végeztem is, utána meg csak tébláboltam kábé 15 percig, pedig ez csak fél órás kimenő volt…
