Eddig. Ami azzal kezdődött, hogy Máté inkább itthon maradt, mert reggel hányingere volt és fájt a hasa…Visszaaludt ébredés után, ami eleve meglepett, mert ez nem jellemző rá, azóta is fájdogál a hasa, de szerencsére semmi más baja nincs. Nem tudjuk mi ez, majd meglátjuk hogyan alakul, attól függ megy-e holnap suliba… Furcsa, mert nem szokott ő ilyen beteges lenni, ha egyáltalán ez az…
A kisebbik már nehezebb eset volt. Ahogy megérkeztünk az oviba, már a folyosón elkezdett bömbölni, mondhattam én bármit, úgyhogy nem is húztam az időt, bekísértem és elsiettem. Mivel volt egy órám, gyorsan hazaszaladtam Mátéhoz, aki egyedül maradt otthon, de már az indulásnál is jobban volt, kis fájdogálásokat leszámítva. Az időkeretemben 🙂 lázat mértem, doktornénivel konzultáltam, üzentem az osztályfőnökének, kicsit ápoltam a lelkét a nagy fiamnak 🙂 , előkészítettem a krumplifőzeléknek valót és már robogtam is vissza Tomáért. Aki a vártnak megfelelően végig sírta az egész időt, kisebb megszakításokkal együtt.
Ahogy eljöttünk az oviból, Legkisebbünknek rohamosan jobb lett a kedve 🙂 , a kocsiban hazafelé még mondókázott is, mert meglátott egy repülőt, amit aztán követett az előbukkanó nap, amit már én kezdtem el, majd még egy jó pár hasonló dalocska. Azóta persze jól van és még egyszer az ovit is megemlítette, amikor önállóan intézte a dolgát… Mindenestre kitartó egy gyerek, az már biztos 🙂 … Én meg nem tudom, mostanában úgy érzem, hogy szaladok az események után, de nem érem őket utol 🙂 …
Azért, hogy a szépségekről is írjak a napunkból, amióta együtt van a két tesó, senkinek semmi baja sincs, amit azért öröm látni 🙂 …
Hát, kell ide ovi vagy suli 🙂 ?
