Délelőtt vásározás volt az oviban, Tomával ketten képviseltük a családot 🙂 . Volt egy kis izgalom reggel a Drágámban, mert egyrészt nem akarta elhinni, hogy most én is vele leszek az oviban és nem megyek sehová 🙂 , másrészt amikor beértünk, jó nagy zsúfoltság volt a szülők és gyerekek részéről, ráadásul a mellettünk lévő csoportnál pont elkezdett sírni egy kisfiú és akkor Toma is rákezdett… Azért viszonylag hamar megnyugodott és amire a tornaterembe a megnyitóra mentünk – egy kisfiú nyitja meg mindig, kikiáltva és dobolva az eseményt, mint a hagyományos vásárokban – már semmi baj nem volt 🙂 .
Minden alkalommal hosszas készülődés előzi meg a vásárt, hetek óta készültek a karkötők, szalvétaképek, mindenféle állatfigurák, festett kavicsok és egyebek a csoportoknál, ilyenkor mindenki kipakolja vagy az udvaron egy asztalra vagy jelen esetben a borús időben bent a csoportszobában a portékákat és megnyitó után mindenki jön-megy, furakszik, csoportból-csoportra jár és papírpénzekkel kincseket vásárol 🙂 .
Így voltunk ezzel mi is, most egy kísérőt, Bencét – ő is most kezdte az ovit – is kaptunk magunk mellé az óvónők kérésére, hogy el ne keveredjen. A beszerző körutat már nagyon élvezték mindketten, egyforma dolgokat vásároltunk, az abszolút kedvencük a nyakba akasztható távcső lett wc papír gurigából 🙂 ,
de lett gőzös hajójuk dobozból és szintén gurigából, festett kavicsuk, könyvjelzőjük, levéllenyomatos képük és még sorolhatnám 🙂 …
A táncház már az udvaron volt, mert addigra helyrejött az idő, mi is beálltunk kicsit, Toma élvezte nagyon, főleg amikor tapsolni kellett 🙂 ,
de rövid időn belül azért a kedvenc villamosán kötött ki 🙂 …
Még egy ideig a tánc után játszott az udvaron, aztán mivel már az esemény is a végéhez közeledett, felpakoltuk a kincseket és a heti koszos ruhákat 🙂 , az ebédet meg kihagytuk – bár ez nem nagyon tűnt fel Tomának, mert enni nem nagyon szokott ott 🙂 – és elindultunk Mátéért. Végre megint Toma ment a tesóért és végre megint bent lehetett a suliban, élvezte is nagyon a nagy fiúkkal való találkozást 🙂 … Jó sokáig maradtunk, mert összefutottunk Erika nénivel, a volt alsós tanító néninkkel és rendesen kibeszélgettük magunkat 🙂 , ami mellesleg nagyon jól esett, szerintem mindkettőnknek 🙂 … Aztán még közkívánatra elugrottunk gyorsan fagyizni a kedvenc cukrászdánkba, de sietősre vettük a figurát, mert Toma kezdett önmagát felülmúlóan nyűgös lenni, úgyhogy jobbnak láttuk hazajönni ebédelni, legkisebbünket pedig evés után gyorsan ágyba dugtuk 🙂 .
