Nincs itt semmi elírás 🙂 , ugyanis igen, ez a ma reggel olyan nyögvenyelős volt, hogy felért egy hétkezdő nappal 🙂 … Ami elkezdődött már a felkelésnél, ahol nagyjából mindenki durcás volt, mert volt aki korainak tartotta, volt meg aki késeinek 🙂 … Ez utóbbi Mátét dicséri, akit hiába keltettem fél órával korábban mint szoktam, visszaaludt a Drágám, utána meg persze én voltam az oka, hogy nem tudott időben felkelni ismételni (!), mert persze ma is dogát ír. (Egyébként azért valahogy csak átnézte az anyagot így is 🙂 ) Aztán Toma csúcsot döntött a reggeli nyűgösséggel, meg az utána lévő vacilálással, hogy most intézze a naaagy dolgát vagy sem… Hab volt a tortán, hogy már ültünk az autóban indulásra készen, amikor szólt, hogy megint pisilnie kell 🙂 …
Azt már útközben észrevettem, hogy a telefonomat otthon hagytam – ami azért nem egy dráma, de jobban szeretem, ha nálam van – de az a meglepetés erejével ért, amikor kinyitottam a táskámat és rájöttem, hogy a pénztárcám sincs nálam 🙂 ! Ez csak azért volt roppant kínos, mert ma az oviban mi vagyunk a gyümölcsnaposok, ráadásul késésben is voltunk… Szerencsémre a Zapu, már több hete hordoz az én autómban egy zacskó aprópénzt, mondván, hogy egyszer majd beváltja, na ezekből a tízesekből, húszasokból apróztam ki az alma-szilva-szőlő kombinációt a zöldségesben 🙂 … Persze amikor bementünk és Toma rájött, hogy most ez megint egy olyan szokásos ovis nap lesz, elkezdett pityeregni, amit egy kis déli fagyizás reményével elaltattam, de amikor bementünk a csoportba és én indulóban voltam, hiába ült be a Dadus ölébe, azért csak rákezdett a sírásra… Rossz volt otthagyni, de nagyon…
Most, egy itthoni kávé után, talán már nekem is jobb 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: