Itthoni

Óvatos anya itthon tartotta a nagy fiát, egész hétre 🙂 … Kedden délután szinte végig szédülgetett Máté, a B6 vitamin viszont használt. Másnap már alig volt valami, doktor nénink azt javasolta, hogy azért két napig maradjon itthon, feküdjön inkább és figyelgessük, szerinte nem egy különleges dolog ez, van ilyen, rendszerint hamar elmúlik, de nem árt résen lenni. Figyelgetésben nincs hiány :), de ami az aggasztóbb számomra, hogy szerintem ennek lelki okai vannak inkább, Mátét stresszeli talán ez a sok új iskolai helyzet… Volt már ehhez hasonlóban részünk elsőben, főleg a második félévben.

Akkor is nagyon jól tanult persze, szerette a sulit és az osztálytársait is, mégis majdnem minden kedden – nem volt aznap egyébként semmi különleges óra vagy ilyesmi – rosszul érezte magát még mielőtt indultunk vagy telefonáltak az iskolából, hogy menjek mert valami van, rendszerint fejfájás, aztán hasfájás volt. Még a Bethesdába is elvittük, valami ismerős orvoshoz – életemben nem láttam még annyira szimpatikus gyerekorvost, ilyennek képzelek el egy igazi kicsikkel foglalkozó doktort – kivizsgálásra, mondanom sem kell semmit sem talált, elmondta, amit már mi is sejtettünk, hogy szerinte inkább ez lelki eredetű dolog…. És mondom azokon a keddeken semmi nem történt, sőt talán még könnyebb is volt mint a megszokott többi nap, olyan volt, mintha aznap csúcsosodott volna valamiért nála az iskolásdi… Aztán ez az egész pár hét alatt, egyik napról a másikra, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is múlt… A rosszullétes nap most is kedd volt 🙂 , most is egy könnyebb nap, igaz volt egy dolgozat, de azt már rég megírták, amikor érte mentem… Mindenesetre az jó, hogy most délelőttönként ő az egyedüli gyerek itthon – nem mintha mondaná, sőt – legalább van egy kis minőségi, csak rá fordított idő 🙂 .

Toma pedig gyűri az óvodát, mert most megint nehezen megy reggelenként…Mindig azt gondoltam, hogy a második gyerek csak könnyebben veszi az akadályt ilyen helyzetekben, de nyilvánvaló, hogy mint semmi másban ebben sem lehet általánosítani, mivel most talán nehezebb a helyzet mint Máténál anno 🙂 … Lehet, hogy mi visszafelé haladunk :), ha lenne egy harmadik gyerekünk, elképzelhető, hogy nagy ívben kerülné az óvodát 🙂 … Ma sokkal sírósabb volt Toma, mint tegnap, úgy éreztem, hogy kapaszkodott belém, minden apró alkalmat megragadott, hogy marasztaljon, például olyanokat mondott, hogy én biztos megvigasztalom őt, szólt, hogy menjek el vele WC-re, amibe persze, hogy nem kellett volna belemenni, de úgy éreztem, hogy erre most szüksége van…

Nehéz ez az érzelmi hullámvasút, most eszméltem rá, hogy itt az ősz körülöttünk, egy csomó dolgot szoktam ilyenkor már betervezni a gyerekeknek, amit együtt megcsinálunk vagy ahová elmegyünk, most pedig a gondolataim is egész máshol járnak általában… Remélem azért a humorérzékem nem hagy el 🙂 …