Dolgaink

Nem volt internetünk tegnap pár órára, ami ugye nem hosszú idő, mégis nagyon látványos volt számomra. Pont akkor nem tudtam semmit csinálni, amikor időm lett volna rá, vagyis a három éves sétája és a nagyobbal való tanulás, valamint doktor néni látogatás között 🙂 . A lényeg, hogy hatalmas felfedezésre jutottam 🙂 – amit ugye eddig is tudtam, csak valahogy most jobban megéreztem – hogy iszonyúan el tudja vinni az időt egy pici netezés, FB-ozás, meg ez, meg az 🙂 … Meg is fogadtam, hogy ebből ezentúl megpróbálok lejjebb venni, pedig így sincs erre sok időm, napközben esetleg gyorsan felrakok valamit ide, néha átfutok dolgokat másoknál, de úgy igazán netezni eddig is este volt időm. És mégis, sokkal több mindenre jutott ebben a pici időben is lehetőség, például napközben olvastam egy kicsit, tényleg csak pár oldalt, de akkor is, olyan jó volt … 🙂 ! Az olvasásba most különben is be vagyok zsongva 🙂 , nem tudom miért, de legszívesebben három könyvet olvasnék egyszerre 🙂 , ebből kettőt meg is valósítottam, egy interjús kötetet, egy Vekerdy-set és amit csak olvasnék, de még nem iktattam be a másik kettő mellé, a Gary Chapman féle gyermekeink szeretetnyelvéről szóló kötet 🙂 …

Aztán, ami a legfontosabb, hogy Tomának nincs krupp kezdeménye vagy hörgőgyulladása, egy picit piros a torka, de legfőképp gyógyulgat. A doktornőnk el volt ragadtatva, hogy mennyit változott és komolyodott-okosodott Toma 🙂 , olyan kis együttműködő volt, beszélgetett, meg ilyenek 🙂 … Amikor Eszter néni említett pár vitamint vagy gyógyszert, Toma lelkesen sorolta, hogy mit szedünk naponta 🙂 (arról még nem is írtam, hogy lelkes vitaminevő 🙂 ,  gyerekzáras C vitamint kellett vennünk, mert képes felmászni a székre, levenni a polcról a dobozt és majszolni belőle 🙂 , amióta ez nem megy, azóta pedig mindenkiéből lejmolni szeretne 🙂 )

Végül, a nap zárásaként voltam fogadó órán is, életemben először 🙂 … Azért mentem leginkább, hogy amelyik tanárt nem ismerem, be tudjak mutatkozni, Mátét be tudják azonosítani 🙂 . Mindenki nagyon jókat mondott róla 🙂 , örültem is 🙂 , bár figyelek ezentúl (is) a megérzéseimre, a többi anyukával szemben, akikre hallgattam és akik szerint erre fontos volt ma elmenni, én meg úgy éreztem és érzem most is, hogy ráértünk volna ezzel a jövő hónapban is, amikor már több jegyük van és jobban megismerik őket. Nem baj, jól van ez így, ki tudja el tudnék-e menni egy hónap múlva 🙂 …