Amióta elkezdődött az őszi szünet, Máté éli az életét 🙂 : vagy hozzá jönnek barátok vagy ő megy a barátaihoz vagy – ahogy tegnap – meccsre megy, most már sokadszorra a szomszéd Feri bácsival 🙂 . Ezekhez ugye csak asszisztálni lehet 🙂 , így miután délután Máté elment nagy lelkesen, nem sokkal később Tomával én is elindultam buszozni, amit már két napja tologattunk az eső miatt, Apát pedig itthon hagytuk gyógyulni 🙂 .
Toma annyira aranyos volt, ahogy élvezte kábé ezredszerre is a buszozgatást 🙂 , kigyalogoltunk a megállóhoz, még leveleket is gyűjtögettünk közben 🙂 . Készítettem fotókat is, érdekes most látni a tavaszi-nyári képek után az őszieket, sajnos buszos most nem készült, mert odafelé inkább Toma örömködését figyeltem 🙂 , visszafelé meg nem volt rá alkalom…
Útközben még nálunk
A szökőkútnál, ami már nem működik…
Visszafelé pedig már sötétben jöttünk, a Drágám elszaladgálta az időt a szökőkútnál, még az esti hatos harangszót is meghallgattuk ott, a buszunkat pedig lekéstük – mondjuk egy kicsit félre tájékozódtunk menetrendileg – így egy teljesen másik járattal jöttünk haza, ott viszont rengetegen voltak, örültünk, hogy leülhettünk egyáltalán 🙂 . A Zapu mentett meg minket, értünk jött a végállomásra, így a közel fél órás gyaloglást megúsztuk hazafelé 🙂 .
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: