Eredmény

Szerencsére a vérvétel leletei szerint minden rendben, még a vassal is… Megkönnyebbültem 🙂 , végülis eddig – ezalatt a három év alatt 🙂 – még egyszer sem nézték meg Tomát, semmilyen szempontból, szóval amikor fogtam a telefont és érdeklődtem az adatok felől, azért volt bennem egy kis félsz 🙂 … Még persze nem fejeztük be ezt a történetet, délután pulmonológushoz megyünk, aki ráadásul az egyik barátunk főnöke, ezért is sikerült ilyen gyorsan időpontot találni hozzá… Azért ez lesz a fontosabb vizsgálat – legalábbis így utólag 🙂 , a vérkép pipája után 🙂 – bár én most azt mondanám, hogy nem lehet komoly baj, de azért rendre elbizonytalanodom, szóval várom már, hogy túl legyünk rajta 🙂 … Igen, nálam ezért jobb rögtön és azonnal lépni, mert ha több napot várnék, szerintem megőrülnék a saját gondolataimtól 🙂 …

Közben azért zajlanak a hétköznapi dolgok, ma piros levest főztem – paradicsomlevest – Toma örömére, az oviban ezt sikerült megszeretnie nagyon 🙂 . Máté pedig hozzánk képest igencsak tele volt programokkal, úgyhogy leginkább csak lazulni akar 🙂 (volt ugye barátnál, focimeccsen, játszóházban, hogy csak a nélkülünk töltött dolgokat említsem), pedig egy kicsit most már tanulni is kell, eléggé hihetetlen, hogy megint mindjárt vége a szünetnek… Még a nyár elmúlását sem igazán értem – csak pislogok itt a hidegek láttán 🙂 – pedig én igazán szeretem az őszt, szerintem például egy őszi levelekkel tarkított erdőnél talán nincs is szebb, de valahogy akkor is gyors ez a tempó most nekem.

Ráadásul ez a szünet azért nagyon nem úgy alakult, ahogy terveztem, egyrészt ez a pár napja tartó kis intermezzo sem  hiányzott, de a sok programból, amit szerettem volna, inkább az itthoniak domináltak és ezentúl is inkább azok fognak, ami persze nem baj. Annak azért örülök, hogy Máténak mozgalmas volt ez a hét, csak főleg nélkülünk – de lassan ezt is meg kell szokni 🙂 – Tomának pedig volt sok meseolvasás, rajzolás, kézműveskedés és – amit nagyon imád – buszozás 🙂 ! Egyébként meg ezért is szeretek blogot írni 🙂 , mert amit eddig fakóbbnak éreztem, arról a bejegyzés végére kiderül, hogy pont jó az úgy, ahogy van 🙂 ….