Tegnap délután Tomával elmentünk a pulmonológushoz és aztán ott töltöttük az időnk elég nagy részét…Ijedségre nincs semmi ok, mert nem legkisebbünk állapota miatt volt ez, hanem ennyi ideig tartott… Pedig nagyon jó dolgunk volt, háromnegyed négyre ott voltunk az előzőek szerint megbeszélve és tényleg nagyon hamar, már 4 után pár perccel behívtak minket, de amit a várakozáson megspóroltunk, azt eltölthettük a doktor úrral 🙂 … Ketten mentünk Tomával – még milyen szerencse 🙂 , Máté is elakart minket kísérni, de végül letett róla – és egy rendkívül szimpatikus és főleg nagyon alapos fehér köpenyest (amit nem is hord, az asszisztens sem, nehogy elijesszék a gyerekeket (!) ) ismertünk meg.
Én még szerintem nem találkoztam ilyen orvossal, aki ennyire részletesen vizsgálódott minden tekintetben. Először engem kérdezett ki arról, hogy mi történt meg az előzményekről (jó sokáig), aztán megvizsgálta Tomát, meghallgatta a tüdejét, megnézte a torkát, belenézett a fülébe, orrába (már csak abba a bizonyos kis résbe nem 🙂 ), előtte persze minderre felkészítve csöppünket, ebből adódóan Toma is nagyon együttműködő volt 🙂 … A kikérdezés is nagyon alapos volt attól kezdve, hogy milyen házban lakunk, mikor épült és miből (!), addig bezáróan, hogy milyen kocsink van, nyilván az anyagokat szerette volna megismerni, ami körbevesz minket. Aztán elvégeztek csöppünkön egy allergiás bőrpróbát is, félreültünk ott a rendelőben, az asszisztens felkente, negyed órát várni kellett vele, aztán lemosta. Addig mi könyvet olvastunk, Thomas és barátait, (tegnap egyébként is kultúrnap volt, mert kivégeztünk egy Bogyó és Babócát még itthon, aztán ugye ezt a kis vonatos könyvet ott, este pedig Anna, Peti és Gergőt olvastunk 🙂 ). Addig persze, amíg mi ott elvoltunk jöttek-mentek a betegek, legalább hárman megfordultak a rendelőben azalatt, amíg mi ott voltunk 🙂 …
Toma nagyon ügyes volt, még szerintük is, azt mondták, hogy kevés háromévessel lehet ezt a bőrpróbát elvégezni, mert eleve nehéz őket rábírni, hogy felkenjék, majd egy helyben maradjanak és nem utolsó sorban ezek az anyagok csikizik őket és nem lehet, nem hogy vakarni, még hozzányúlni sem. Mi is azért szenvedtünk vele, amikor mondta, hogy fáj (valószínűleg viszketett) én fújdogáltam, meg a könyvvel azért elütöttük az időt. Egyébként a bőrpróba is és minden más is negatív lett, tehát minden rendben van. Az orvos azt mondta, hogy őszintén megmondja, nem tudja mi volt ez, mert saját szavait idézve, amiket elmondtam nem lehet semmilyen dobozba betenni 🙂 … (Nahát! 🙂 ) Ugyanakkor – és ez nagyon tetszett nekem – ahogy történhetett mindez, nem jó rálegyinteni a dologra, mert amikor nehezen vette a levegőt Toma (ugye háromszor is) annak nyilván oka volt… Így aztán azt kérte, hogy írjunk esetnaplót, ha előfordul ilyesmi (mikor, hol, hogyan) és bármit jegyezzünk fel, ami ezzel összefüggésben lehet. Egy hónap múlva rendelt vissza minket, addig pedig ha bármi adódna, keressük… Tulajdonképpen megnyugodtam, mert ő is azt erősítette, amit én éreztem, hogy nincs veszély, de nem árt résen lenni. Azért remélem, hogy hamarosan lezárjuk ezt a témát, és lehet, hogy bele kell nyugodnom, hogy nem fogom megtudni mi volt ez… (és ez a jobbik eset 🙂 )
Toma persze már alig várta, hogy végezzünk, beígértem neki, hogy liftezünk 🙂 , így is volt azzal mentünk le a földszintre, egészen a büféig, ahol a vérvétel utáni jutalmazásra emlékezve, 4 kinder tojást vetetett velem, kettőt magának, egyet-egyet pedig Máténak és Apának 🙂 … Ezt még el is mondta az eladónak is, aki nagyon megdicsérte, hogy milyen ügyes, erre ő kifelé menet csak annyit tett hozzá, hogy tudom 🙂 …. (enyhe derültséget hagytunk magunk mögött 🙂 )
Csekély másfél órát töltöttünk el bent, koromsötét volt, amikor kijöttünk, hazafelé egy árusnál még megnéztük a világító tökfejeket (ma ezt készítjük asszem) és végre hazajöttünk 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: