…a mi cicánk 🙂 , valami hatodik érzék alapján minket választott és nagyon jól tette 🙂 … Még az időzítése is kedvezett nekünk, mivel az őszi szünet utáni első tanítási napon, tehát hétfőn talált ránk, amikor mi éppen ezen a mélyponton igyekeztünk túljutni 🙂 , így aztán kedélyileg is sokat lendített rajtunk 🙂 . Önszántunkból nekünk soha sem lett volna macskánk, mert alapvetően kutyapártiak vagyunk, többször volt is kutyusunk, 5 évvel ezelőtt hagyott itt minket Bobó, aki nagyon sokáig 14 évig volt velünk, még Mátéra is vigyázott a babakocsi mellett, később pedig játszottak is együtt… Aztán ami ennél is fontosabb a Családfőnek macska allergiája van, minden értelemben 🙂 , nemcsak a szőrétől pirosodik be a szeme és folyik a könnye, ha mondjuk megsimogatja, hanem egyébként sem szereti a cicákat, nála nem lehet eldönteni, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás 🙂 … Most azt csináljuk, hogy ő egyáltalán nem nyúl a macsesz dolgaihoz és persze hozzá sem 🙂 , tisztes távolból szemléli az új jövevényt 🙂 .
Ennek fényében pedig igazán érdekes, hogy pont a Zapu volt kint, amikor a cicus a kerítés lécei között nyávogva bejött hozzánk, nagyon éhes lehetett és szerintem nagyon fázhatott is… Mikor megtudtuk, hogy a kertben egy kiscicus van, Máté rögtön kiszaladt és elkezdte keresni. A sötétben eltartott egy ideig, amíg megtalálta. Máté már régóta szeretett volna valamilyen háziállatot, úgyhogy most nagy az öröm, eteti, gondozza (legalábbis egyelőre). A fiúknak nagy boldogság ez, vigyáznak is a kis védencükre 🙂 .
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: