Újabb nyavalya tört ki, ezúttal Mátén, de csak egy kis köhögés és tüsszögés – legalábbis egyelőre – éjszaka is köhörészett, ezért inkább itthon maradt (nem volt kifogása ellene 🙂 ). Ebből a legtöbbet Toma és cicu profitált, akikkel a langymeleg időben egy jó órát volt kint Máté. Előtte egy picit lefáradt Toma a Duna-parton, ugyanis az újabb szenvedélye szerint kint szaladgál le-föl 🙂 (irtó aranyos), sőt, találtunk még egy emelkedőt is ahonnan lendületet vett és lerohangált 🙂 … Aztán hazaérve kiképzése alá vette a cilánkat 🙂 (még nincs neve, de ha minden igaz már tudjuk mi lesz 🙂 , csak egységes beleegyezés kell ) akit hurcibál mindenhová az ölében – mint az előző bejegyzés fotóin – aztán a szerinte kellő helyre érve “gyengéden” elereszti szegényt, úgy, mintha leejtenénk valamit a földre…, majd ráveszi, hogy feküdjön el, mindezt nem kevésbé finoman 🙂 , szóval figyelni kell rá nagyon 🙂 . A macsunk nagyon toleráns, még csak el sem húzódik, de azért lehet, hogy ennek köszönhetően, míg a fiúk fociztak, kibérelte magának a csúszda tetejét, onnan mégsem lehet olyan könnyen lehozni 🙂 , azóta is ott alszik 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: