Meglepetés…

Elvittem a cicust az állatorvoshoz és temethetjük a lányságát, ugyanis kiderült róla, hogy FIÚÚÚÚ 🙂 ! Mit mondjak 🙂 , hangos döbbenetemet nem is tudtam visszafogni az orvosnál és egy kicsit (na jó, nem is kicsit 🙂 ) hülyén éreztem magamat, bár a doki igyekezett megnyugtatni, hogy mivel a cicáknál még ilyenkor nincs lent az a zacskó, ami mindent bizonyít 🙂 , ilyenkor ez még belefér. Hát tény, hogy nem vizsgáltam meg itthon tüzetesen 🙂 , mert gondoltam, amit látnom kéne azt nem látom, akkor meg egyértelmű minden, na de azért mégis, ez milyen már 🙂 … Egyébként meg ilyen az én formám 🙂 , a rengeteg hímnemű mellé itthon, az egyetlen cica, aki besétál hozzánk az is fiú 🙂 … Persze nálunk most mindenki örömtáncot jár, hogy az egyenlőtlen arányok egy picit sem mozdultak el 🙂 . Az is tény, hogy ezentúl Cilinek nem hívhatjuk 🙂 , szóval át kell keresztelnünk, az oltási könyvében is kértem, hogy még egyelőre ne írjanak be nevet 🙂 . (Kicsit sem néztek hülyének 🙂 )

Egyébként a cicu nagyon ügyes volt, kölcsönkértem a szomszédból egy hordozót, a kocsiban még kicsit kaparászta a rácsot és nyávogott, de mindig megnyugodott, ha beszéltem hozzá. A rendelőben pedig csúcsot döntött, bő másfél órát várakoztunk (!) – legközelebb lehet, hogy hétvégén megyünk, mert akkor lehet időpontot kérni – amire sorra kerültünk és egy nyávogást sem hallatott, sőt amíg simogattam végig dorombolt, egyszer talán el is szundított. Két hónaposnak saccolták, kapott bolhaírtó cseppeket, féreghajtót és az első kötelező szurit, amit szintén egy hang nélkül tűrt, jól meg is dögönyöztem utána 🙂 . Azóta akárhányszor hívom, el kell harapnom a Cilit…, nem lesz egyszerű új nevet keresni és tanulni hozzá 🙂 …