Még hétfőn készítettük ezt a libát Tomával, miután legkisebbünk rátalált az egyik majdnem üres ragasztóra és folyamatosan azt hajtogatta, hogy csináljunk valamit 🙂 .
Toma imád tépkedni, de amit ennél is jobban szeret az a ragasztás, vagy inkább a ragasztózás 🙂 , néha olyan érzésem van, hogy beragasztózná ő az egész világot is 🙂 . Mivel úgyis Márton-nap előtt voltunk, kinyomtattunk libás színezőket, majd hirtelen ötlettől vezérelve papírzsepit adtam oda Tomának tépkedni, amit aztán kicsit összegöngyölgetett (itt egy picit besegítettem én is, hogy haladjunk), majd bekenve a fél lapot 🙂 , fel is ragasztott. A láb és csőr színezés az én művem, de a többit javarészt ő csinálta. Időben is pont elég volt ez, az egész nem volt több kábé 20 percnél, tapasztalat, hogy ennyi idősen hosszabb időtartam, könnyen unalmassá válhat 🙂 . Élőben úgy néz ki a libánk, mintha tolla lenne 🙂 , ráadásul mutatós is és nem utolsó sorban jó kis sikerélmény Tomának 🙂 .
És az élvezetes ragasztózás 🙂 :
Köszi Enikő 🙂 , és a legjobb az volt az egészben, hogy nagyon élvezte csinálni 🙂 !
Nagyon jo lett ez a libus!!!!