Visszaállt az élet rendje nálunk, a jól megszokott de már egy ideje pihentetett szombati barátozás újrakezdődött, délelőtt Mátéhoz Peti jött át, ami nem csak neki öröm, hanem Tomának is 🙂 … A nagyok teljesen jól vannak és voltak, ráadásul meglepő módon legkisebbünk sem zavarja őket egyfolytában, bár sokat velük van 🙂 . Ehhez azért hozzátartozik, hogy ebédkészítés közben elkezdtük énekelgetni a Mikulásos dalokat is, meg elővettük a tökháznak az icipici házikó kezdetű örökzöldet is, aztán rajzoltunk, Toma is ügyeskedett, még segítséggel, de csinált felhőt, napot, holdat, ez utóbbinak szemet szájat is rajzolt, aztán kiszínezte őket 🙂 , nagyon édes és ügyes volt. A legjobban viszont azt élvezte, amikor főtt már az összes étel és elkezdtük bekeverni a kedvenc kókuszos sütinket, na abból már a cukros-lisztes alapnál nyalakodott teli szájjal, arról nem is szólva, hogy legalább háromszor kellett újra takarítani az asztalt és környékét, de őt magát is, mert persze egy csomó minden kikeverődött 🙂 …
Csak azért nem tettük be a sülni a sütőbe, mert magunkhoz híven nem volt itthon egy tábla csoki sem – hiába vettünk egy hete 3 táblát – valahogy mind befalódott 🙂 , így a Zapu vállalta, hogy délután, ha befejezi itthoni munkáit elmegy beszerző körútra 🙂 . Legkisebbünk délután nem aludt, így ebéd után a kertbe is kijutottunk, a fiúk fociztak, Toma közreműködésével, aztán Tomát kivittem bringázni is egy picit.
Pedig nem volt ilyen sötét 🙂 …
Közben a nagyfiúknak a cicu okozott fejtörést, aki átment ahhoz a szomszédhoz, ahol az ellenséges kutyus van, aki a napokban felkergette a fánkra 🙂 , még utánunk is telefonáltak, hogy hogyan hozzák át, megnyugtattam őket, hogy szerintem a cicánk, ha átment vissza is tud jönni, és szerencsére amíg beszéltünk ez meg is történt, így nyugton biciklizhettünk 🙂 … Most estére a hűtőben pihenő sütitészta is kisült – csokistól – már mindenki jól lakott 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: