Ingajárat

Ez volt a mai napom 🙂 . Reggel megjártam az ovit, majd délelőtt a piacot, ahol az adventi termékekhez szereztem be az alapanyagokat, nagyjából megvan, hogy miket fogok gyártani, remélem időben elkészítek mindent 🙂 . Aztán egy gyors ebédkészítés és hajmosás után siettem Mátéért a suliba.

Gyorsak voltunk, mert bő egy óra alatt meg kellett ebédelnie, az írásbeli leckéket megcsinálta, majd vissza vittem a suliba, ugyanis Judit néni, három másik fiúval együtt kiválasztotta matek felkészítőre. Egy versenyre gyakorolnak keddenként, ahol csak a legjobb indulhat, de ha véletlenül nem ő megy, én már azt is nagy dolognak tartom, hogy kiválasztották 🙂 ! Azóta vissza is mentünk érte Tomával – ami nem volt egy vidám dolog, ugyanis a Picim végig, magából kikelve hisztizett – szerinte jól ment minden, sok mindent tudott, volt amit ő a legjobban, volt amit kevésbé. Nagyon tetszett neki, hogy Judit néni edzéshez hasonlította az egészet, az aki fejleszti magát, ha most nem is a legjobb, idővel az lehet 🙂 . Én meg csak nézem és hallgatom őt és olyan büszke vagyok rá! Egyszerűen annyira ügyes és kitartó, nehéz ez a felső, nagyon sokat kell tanulni és ő túl tesz még a tavalyi teljesítményén is! Tegnap irodalomból volt szövegértés házi versenyen, az első háromban nem volt bent, negyedik lett tízből, tehát ő nem megy versenyre, de nagyon szuper, hogy több tantárgyból is egyáltalán esélye van erre… A maximalizmusa virágzik 🙂 , volt két olyan dolgozat, az egyik matek a másik irodalom, amelyekből – főleg az utóbbiból – azt mondogatta, hogy nem sikerült olyan jól, még az is lehet, hogy az egyik hármas lesz, na ehhez képest az összes ötös lett 🙂 !!!

Toma pedig cincálja mostanában az idegeimet, ma két olyan hisztikavalkádot vágott le, hogy csak na! Mániái vannak már jó ideje, például, csak Apa adja rá a cipőt, ő vegye ki a kádból – egyébként is nagyon apás egy ideje – vacsorázni meg például csak velem akar, szóval eléggé kimerítő, meg hát nem is lehet mindig megfelelni az igényeinek, ugye, meg azért annyira már nem is akarunk mindnek eleget tenni 🙂 … Ma kétszer is azért tört ki a paláver, mert sietnünk kellett és én öltöztettem Apa helyett, aztán lett haddelhad, dúlt-fúlt, ordibált, sírt, csapkodott, szóval nem volt valami szalonképes. Az egyik az oviba indulás előtt történt, a másik, amikor Mátéért mentünk vissza a sulihoz. Nehezen viselem ezeket mostanában, de még így is igyekszem higgadt maradni, és közben tudom, hogy biztos az ovizás is belejátszik ebbe, de nehéz ez nagyon… Ugyanakkor meg egy tündérbogár, amikor jól van 🙂 , na de, minden ugye nem lehet tökéletes 🙂 …

Most pedig sietek, mert hamar ágyba akarom dugni ezt a kis Picit 🙂 …