Toma úgy maradt ott az oviban, hogy nem sírt és reggel is nyugodtan készülődtünk, pedig egy hete volt utoljára 🙂 ! Azért persze volt pár elejtése arról, hogy nem menjünk oviba, de ez már csak a szokásos mondókának tűnt, a kocsiban főleg 🙂 … Azt pedig biztosan nem fogom elfelejteni, ahogyan ült a csoportszobában egy kis széken a dadus néni mellett amikor eljöttem és bánatos arccal, de annál lelkesebben integetett és dobta a puszikat, amiket én is ugyanúgy küldtem neki 🙂 … Imádom 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: