Tart még a csoda 🙂 , legkisebbünk ma sem sírt az óvodába menet, ügyesen készült és egy hang nélkül maradt ott 🙂 … Hogy ez minek köszönhető azt nem tudom, de nagyon örülök neki 🙂 ! Bár reggel eléggé elhúzta az időt (kakiljak, ne kakiljak témában 🙂 ), már kezdtem kicsit morcos lenni, de aztán, amikor elkezdtünk öltözni (minden tényleges eredmény nélkül 🙂 ) nagyon aranyosan egy sóhaj kíséretében leült felvenni a cipőjét és azt mondta, hogy: na jó, nem érdekel (!), elmegyek az oviba 🙂 … Nagyon jól szórakoztam rajta, pedig tényleg nagy csúszásban voltunk 🙂 … Amikor érte mentünk éppen szülinapot ünnepeltek, kiderült, hogy viszonylag rendesen ebédelt és a tortát is megette, itthon most először nem volt éhes. Külön szólt neki Julcsi néni, hogy jöjjön ki mert várjuk, ugyanis kellemesen cseverészett valakivel kézmosás közben 🙂 Aztán amikor kiért végre, szólt, hogy vigyük haza magunkkal a Szandit is 🙂 , azért valahogy csak lebeszéltem erről 🙂 , annyit megtudtam, hogy ma együtt játszottak 🙂 . Azért holnap kiderítem, hogy ki ez a kislány 🙂 …
Máténak meg kiderült, hogy nem pakoltam tréning alsót tesire, azt mondta, hogy kicsit fázott kint a futás elején, szegény gyerek ilyen anyával 🙂 … Folyamatos tanulásban van egyébként, minden napra jut általában valami dolgozat (még mindig)… Én meg ma végre előkerestem a tavalyról megmaradt gyertya és egyéb készleteimet, amit a mostani adventi koszorúhoz fogok felhasználni. Kicsit pakoltam is végre, és még megyek is folytatni 🙂 , azt hiszem ez mostanában megszokott dolog lesz karácsonyig, mert egy listát is megtöltene a lemaradásaim száma, szóval ha kimaradozok, az ezért van 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: