Robbanásszerű…

…fejlődésben van most Toma… Azt leszámítva, hogy ma egy kicsit pityergett, amikor ott hagytam az oviban – ami nekem még bőven belefér – mindenben egyre ügyesebb. Nekem igazán, valahogy ezekben a napokban lett óvodaérett és őszintén szólva nem is tudom, hogy történt mindez, mert szinte egyik percről a másikra alakult így… Múlt héten még masszív elutasításban volt az intézményesülés ellen, égiháború és özönvíz, meg minden volt itthon, az úton és az oviban is amíg eljöttem tőle. Pár hete, komolyan fontolóra vettem, hogy kell-e nekünk ez az össznépi szenvedés, amikor tulajdonképpen itthon is maradhatna, és csak azért nem tartottam itthon – bár magamban azért csak pár hónapnyi haladékot adtam erre a dologra és gondoltam, ha nem megy, még február-március körül is befejezhetjük ezt az évet – mert nyilván az újrakezdés nehezebb lenne és semmi garancia sincs rá, hogy jövő szeptembertől könnyebb lenne mindez… Furcsa volt ez az egész, mert Toma alapvetően nem félős, szereti a gyerektársaságot, a felnőttekkel is jól kijön, olyan társasági vénája van szerintem és csak nem akart ez a dolog sikerülni, legalábbis eddig. Persze, nyilván a legnagyobb baj az volt, hogy tőlem el kellett válnia, erre nem volt gyógyír…

Most viszont:

– sírás nélkül megy be a csoportba, legalábbis nagyrészt 🙂

– meséli, hogy kikkel játszott,

– hazafelé elmondta a krampuszos mondókát, amit itthon is mondogattunk régebben, de most egyáltalán nem, szóval biztos, hogy az oviban hallotta,

– a pásztorok dalát énekelgeti (amit nem tud, azt meg lalázza 🙂 ) a karácsonyi műsorból, amiben más gyerekek szerepelnek, pedig csak 3 napja hallgatja,

– mesélték, hogy szerepe szerint (valamilyen állatnak öltöznek a kicsik) szépen felvonult a többiekkel és még énekelt is 🙂 ,

– mondogatta itthon a teljes nevemet és amikor megkérdeztem, hogy miért ismételgeti, kiderült, hogy az oviban el kellett mondani minden gyereknek az anyukája nevét és ő persze simán vágta 🙂 (emlékszem, ezért Mátét is mindig nagyon dicsérték, hogy ilyen picinek is tudja, pedig van, akinek iskolába készülve is ez gondot okoz),

– azt hiszem rendesen ebédel bent, mondják is, hogy elég jól eszik és itthon sem éhes.

Szóval úgy fest, hogy ha Toma nem vigyáz, még a végén igazi óvodás lesz 🙂 …