Családmorzsák

Toma éppen csoki után kutat a konyhaszekrényben 🙂 , és milyen jól tudja, hogy hol kell keresni 🙂 : A legmeglepőbb az volt, hogy talált is 🙂 , pedig én is azt hittem hiába kutakodik. Éppenséggel nem a szekrényben, de a kávéfőzőhöz közel, egy kis tálban félretettem pár kockát, még a szombati sütisütésből, és persze… Tovább »

Most aztán tényleg, mert valahogy nem érek ide, egy napja… Úgyhogy, csak annyit, hogy megvolt a hétfő reggel minden tekintetben 🙂 , Toma hozta a formáját 🙂 , a Drágám ahogy kinyitotta a szemét sírdogált, hogy ne menjünk oviba… Amíg reggelizett szünet volt, így már ezt is haladásnak tudom be… Az autóban és átöltözésnél is… Tovább »

Visszaállt az élet rendje nálunk, a jól megszokott de már egy ideje pihentetett szombati barátozás újrakezdődött, délelőtt Mátéhoz Peti jött át, ami nem csak neki öröm, hanem Tomának is 🙂 … A nagyok teljesen jól vannak és voltak, ráadásul meglepő módon legkisebbünk sem zavarja őket egyfolytában, bár sokat velük van 🙂 . Ehhez azért hozzátartozik,… Tovább »

Vagy inkább rusztikus meseházikót csináltunk tegnap, a bájosságát a nehéz faragás eredményezte 🙂 . Sütőtökből még soha nem készítettem ilyesmit (gyanítom, hogy más se nagyon szokott, mert kicsit macerás 🙂 ), nem is olyanok lettek az ablakok és az ajtó sem, ahogy eredetileg terveztem 🙂 , mert rendre belefaragtam 🙂 , így inkább egyszerűsítettem… Legközelebb… Tovább »

Még hétfőn készítettük ezt a libát Tomával, miután legkisebbünk rátalált az egyik majdnem üres ragasztóra és folyamatosan azt hajtogatta, hogy csináljunk valamit 🙂 . Toma imád tépkedni, de amit ennél is jobban szeret az a ragasztás, vagy inkább a ragasztózás 🙂 , néha olyan érzésem van, hogy beragasztózná ő az egész világot is 🙂 …. Tovább »

Túlestünk ma ezen is, Toma egy szép, csúcsos, mindenféle árnyalatban pompázó puklit szerzett a homlokára az oviban… Az eset az udvaron történt, ahol szaladgálás közben egy másik kisfiúval összeütköztek. Sírt is persze a kis Drágám, de állítólag a körülményekhez – és így utólag a sérüléshez – képest egész jól viselte a helyzetet. A fénykép nem… Tovább »

Ami főleg az elindulásról és a hazajövetelről szól, mindkettő élesen különbözik egymástól, az utóbbi javára, nyilván 🙂 … A lélektani hadviselés már délután megkezdődik, amikor az aprónép a legváratlanabb helyzetekben – mondjuk játék, fürdés, meseolvasás közben – közli, hogy ne menjünk másnap oviba… Aztán reggel a felkeléstől számítva ajánlatos gyorsítva készülődni – ami nem egyszerű… Tovább »

Elvittem a cicust az állatorvoshoz és temethetjük a lányságát, ugyanis kiderült róla, hogy FIÚÚÚÚ 🙂 ! Mit mondjak 🙂 , hangos döbbenetemet nem is tudtam visszafogni az orvosnál és egy kicsit (na jó, nem is kicsit 🙂 ) hülyén éreztem magamat, bár a doki igyekezett megnyugtatni, hogy mivel a cicáknál még ilyenkor nincs lent az… Tovább »

Tegnap délután legkisebbünk ugyan hívott, hogy építsük együtt a vonatsíneket, de tulajdonképpen mindent egyedül csinált, mint rendszeresen mostanában 🙂 . Nagyon szeret ezzel a vonatos duplóval játszani, miután felépítjük a pályát, tehervonattá lép elő a mozdony és például kavicsot, autókat szállít folyamatosan, a szereplők lelkes közreműködésével 🙂 . És ilyen az, amikor a mozdony nagy… Tovább »

Megvolt természetesen a böjtje az ovizásnak, miután Toma nagyon megörült nekünk, hogy érte mentünk, végig nyűgösködte az utat hazafelé, aztán itthon persze hiszti is volt… Amúgy megértem, valahol ki kell engedni a gőzt, főleg megpróbáltatások idején és az hol máshol legyen, ha nem itthon. Egyébként miután eljöttem tőle tegnap reggel, nem sírt sokat, ügyesen elvolt… Tovább »