Hétköznapos

Pár hete csak futok a dolgaimmal együtt és még jó, hogy nem utánuk, bár még bármi megtörténhet 🙂 … Tényleg naivul azt gondoltam, hogy ha mindenki oviban-suliban lesz, azért lesz időm egy kávét nyugton meginni itthon. Hát, nem, hogy nyugton nem ittam, hanem ma például egyáltalán nem ittam, most iszom az elsőt (jobb későn, mint soha 🙂 ).  Na persze itt nem a kávé a lényeg (pedig de 🙂 ), hanem az, hogy a kis délelőttömbe, amíg Toma oviban van, próbálok mindent elintézni, megvenni, kitakarítani, megfőzni-megsütni, aztán sietek fél egyre a Picikéért, még van amikor ide sincs idő írni bármit is… Ezt egyébként nem panaszkodásból írom, hanem mert ez van mostanában, gyanítom, hogy az ünnepekig még inkább ez lesz, szóval csak ténymegállapítás ez, meg egy kis vágyakozás arra, hogy mondjuk a két ünnep között ne kelljen csinálni túl sok mindent és lógassuk a lábunkat, de már vannak figyelmeztető jelek, hogy ez nem biztos, hogy összejön 🙂 , de erről majd később, ha kialakul minden, mert ugye még semmi sem biztos 🙂 …

A mai nap különösen sietősre sikeredett, ami visszanyúlt az estéhez is, mert Máténak földrajzból kellett rengeteget tanulni, ma dogát írtak, sokáig tanult, csak unszolásra hagyta abba, már alig fogott az agya és nagyon fáradt volt… Reggel aztán rohanás, Máté a Zapuval suliba én Tomát vittem oviba, úgy terveztem, hogy mindkettőt én viszem, de Toma persze ma megint nem akart oviba menni – ez a hét megint nem volt jó ebből a szempontból és ahogy haladunk előre a napokkal, egyre nyűgösebb ez ügyben – de ma sietni kellett, mert jött a Mikulás az oviba, de Tomának ahhoz sem volt kedve, hogy találkozzanak 🙂 , csak itthon akart maradni… Természetesen bementünk, az használt a kis Drágámnak egyedül, hogy beígértem Mátét neki ebéd utánra, hogy vele megyünk érte az oviba, akkor nem sírdogált, ha ezt hallotta…

Aztán elrohantam a hobbi boltba betétet venni a ragasztópisztolyomba (meg még egy pár apróságot, amire mindig elcsábulok 🙂 ). Amire hazaértem, megérkezett a rendelés, amit a mi Mikulásunk hoz magával és itt jön a lényeg, hogy ma este. Mert Mátéhoz is személyesen jött minden évben a Miku innen a szomszédból 🙂 , ez a hagyomány úgy látszik folytatódik, csak a holnap nem jó sajnos a mi Télapónknak, ezért estére időzítjük a látogatást. Mindig sütöttünk mézest a nagyszakállúnak, de ez most nem biztos, hogy összejön, a tésztát ugyan most délután összeraktam, de, hogy kisütjük-e, azt nem tudom belefér-e az időbe, mert mi holnapra készültünk volna ezzel, szóval délután sütögettük volna… Szóval visszatérve a rendeléshez boldog voltam, hogy megjött, már kezdtem aggódni, szétválogattam a játékokat – van ami karácsonyra megy – meg a csokikat és átadtam a szomszédba. Közben és utána összedobtam egy kókuszos sütit, mert Toma ezt kért többek között a Mikulástól, amíg kisült rendet raktam, porszívóztam és megírtam egy kis Toma-jellemzést a piros ruhásnak, hogy képbe legyen, amikor jön hozzánk 🙂 …

Ezután siettem Mátéért, aki délben végzett, mentünk egyből Tomáért, akit kicseréltek amire odaértünk (mint mindig 🙂 ), jókedvű volt, trécselt a gyerekekkel, nagyon örült Máténak és boldogan mesélt a Télapóról és hozta a csomagot, amit tőle kapott 🙂 . Az ajándékot mi szülők raktuk össze, aki tudott hozott 21 darab valamit, én Mikulás szeletet vittem, de elnézve a csomagot nem volt sajnos túl bőséges, kábé 5-7 szülőnél többen nem nagyon lehettünk, akik adtak valamit… Hazafelé még fehér inget és zokniz is vettünk Legkisebbünknek, mert jövő héten az idősek otthonában adják elő a karácsonyi műsort, amit majd nekünk is és a szerepük szerint fehérben kell lenni 🙂 .

Most pedig, a délutáni alvás után várjuk a Mikulást és kiderül, hogy sütünk-e neki sütit 🙂 …