…volt a tegnapi és azt hiszem ez már karácsonyig csak rosszabb lehet 🙂 … Az éjszakával kezdődött minden, Toma valamiért nem tudott elaludni, éjfél körül mondhattam, hogy végre alszik, addig mindig felébredt, aztán nehezen aludt vissza, majd utána is felkelt többször. Éjjel nem sokat köhögött, de amit hallottam este, néha éjjel és reggel, az olyan furcsa, zöngés köhögés volt, már egyszer volt hasonló – talán nem ilyen, ennél olyanabb – amikor egyszer kórházba rohantunk vele krupp gyanúval, de szerencsére nem lett belőle semmi… Szóval az biztos volt, hogy megmutatom a doktor néninknek, de reggel hagytam aludni, fél 10 volt amire felébredt 🙂 , Eszter néni délig rendelt, ezért gondoltam, hogy ne kelljen a betegek között sokat várni, inkább a rendelés vége felé megyünk a rendelőbe. Általában kijön hozzánk, de tudom, hogy a péntek mindig rohanós nap neki vagy nem tud jönni vagy csak későn. Ráadásul ez a dolog kettő az egyben volt, mert legalább Mátét is megmutathattam neki, bár sok baja már nem volt, átsuhant rajta valami nemtudommi 🙂 …
A lényeg, hogy fél 12 előtt nem sokkal indultunk volna, ha Máté nem jön rohanvást azzal a kertből, hogy a cicánk nem tud lejönni a fánkról 🙂 … Gondoltam, hogy ez csak valami blődség lehet, az én drága nagy fiam túl aggódja a helyzetet, de azért megnéztem… Hát bizony, való igaz, fent nyávogott Cimbi a magasban, és valahogy nem mert lejönni, ráadásul nehezítette a dolgot, hogy a szomszéd kutya folyamatosan ugatott rá 🙂 … Amikor a kutyát volt olyan rendes a szomszéd és bevitte, akkor sem mert nekiállni semminek szegénykénk, csak nyivákolt, rossz volt hallgatni… Biztos sokan otthagyták volna – a doktor néni is ezt javasolta utólag 🙂 – és való igaz, hogy nekem is megfordult a fejemben, hogy egyrészt ne késsünk el, másrészt pedig ha felment, le is tud jönni és ha pátyolgatjuk, nem biztos, hogy a hasznára válik, hiszen nem lehetünk kint vele, ha valahová elcsatangol, arról nem is beszélve. De mindig ott motoszkál a fejemben és ahogy néztem, csak még inkább az jutott eszembe, hogy ő még csak egy gyerek cica, őt is védeni, segíteni, bátorítani kéne, szóval nem hagyhattuk ott! Már majdnem valami létrát kerítettünk volna, amikor egyszer csak, a szólongatásainkra elindult lefelé 🙂 … Nagyon aranyos volt, ahogy a kerítés tetejéről levettem, de nem tudtunk sokat bíbelődni vele, mert rohantunk a rendelőbe.
Útközben azért odatelefonáltam, hogy még beleférünk-e a napba, de megnyugtattak, hogy mehetünk. Amikor beértem, örültem, hogy így mentünk, mert dugig volt a hely, tele beteg gyerekekkel, csak egyvalaki volt előttünk és már mehettünk is be. Senkinek semmi baja a fiúknál, nem hallott Tománál sem furcsaságokat, aminek nagyon örültem, felírt egy eddig nem használt köhögés ellenit Eszter néni, aztán mentünk az utunkra. Elmentünk a hobbi boltba, ajándékokhoz kiegészítőkért, közben végig jártuk a piacot – mert ragyogó napsütés volt – megcsodáltuk a hatalmas karácsonyfát a téren, Toma beült pénzbedobós autóba és repcsibe, aztán amikor vissza indultunk szólt a Kicsink, hogy fáj a sarka és nem tud ráállni. Egy másik cipőt adtam rá indulásnál, régen Mátéé volt, de talán, ha egyszer használta – nem szeretem a cipőknél az öröklést, csak akkor szoktam kivételezni, ha szinte alig használt lábbelikről van szó, mint most, ezért is raktam el anno – jónak lett megítélve, de mint kiderült mégsem annyira 🙂 … Vissza a kocsiig felváltva cipeltük Mátéval Tomát 🙂 , Máté volt olyan rendes és erős, hogy főleg ő hozta az öccsét, de jól elfáradtunk a végére 🙂 …
Aztán mentünk még boltba, elsősorban Máté kedvéért, mert Tippmixelni akart :), elszaladtunk tűzijátékot és gyertyát venni (ma van a Zapu szülinapja), meg betértünk még a gyógyszertárba is, kiváltani a köhögésre a szert. Végül csak hazaértünk, de senki nem volt nagyon éhes, mert mindenhol begyűjtöttünk valami pogácsát vagy mézes-csokis kekszet 🙂 … Már korábban elterveztük, hogy pizzát rendelünk, így aztán amíg megrendeltem és kihozták kimentem Tomával egy picit a Duna-partra (előtte azért cipőt váltottunk 🙂 , hólyagnak vagy sebnek nincs nyoma a sarkakon 🙂 ) mostanában valahogy az idő, meg az orrfolyás miatt is keveset jártunk ott kint, inkább útközben jöttünk-mentünk mint ma, meg a kertben voltunk. Ahogy elindultunk, az utcánktól nem messze a kis Drágám esett egyet – belelépett egy gödörbe – és nagyon fájlalta. Miközben vigasztaltam, oldalról nyávogást hallottam, akkor vettük észre, hogy Cimbi kijött velünk sétálni 🙂 , így aztán megfordultunk és hazamentünk, a cicunk pedig mint egy jó kutyus, követett minket 🙂 … A kertben aztán jókat kergetőztek egymás elől, Cimbi hihetetlenül játékos mostanában és remélem még jó sokáig így marad 🙂 . Közben a pizza is megérkezett, aztán bementünk, rendbe szedtük magunkat, ettünk. ittunk, de sajnos nem mulattunk, legalábbis egyesek, rendet raktak, porszívóztak, meg sorolhatnám 🙂 . Estefelé, ahogy írtam már narancs és citrom karikákat szárítottunk és ilyen gyorsan el is ment a napunk, amiért egy picit aggódom, mert nem haladtam semmivel semmit és mindjárt itt van a karácsony, szóval innentől igazán lehetne 48, de minimum 36 óra egy nap 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: