Kicsit (nagyon) elcsúszva az időben jöttünk hazafelé Tomával kocsival a piacról, volt már vagy két óra is, amikor elhaladva kedvenc cukrászdánk előtt, majdnem elsírta magát (már eléggé fáradt volt 🙂 ), hogy nem látta, tényleg zárva van-e 🙂 ?… Visszakanyarodtam, mert nem akartam, hogy kiboruljon a bili, mondván ezen a két percen már semmi sem múlik, próbáltam azért győzködni egy picit, hogy kész van már a finom rizs, csak halrudacskát kell sütni 🙂 (jól van na, ez most ilyen karácsony előtti menü 🙂 ), de mikor lesz így ebéd, ha egész nap bolyongunk? Erre ő, kis gondolkodás után csak ennyit válaszolt: – Majd holnap 🙂 …