Adventi pillanatok 24. – karácsonyunk

Ezek a pillanatok még éjszaka és valóban 24-én kezdődtek, mert elmúlt már éjfél is, amire hozzákezdtünk a karácsonyfa feldíszítésének 🙂 …Estére megérkezett Kati mama is, így vele négyesben Apucival és Mátéval díszítettük a fát. Mátéval nagyon jó ezt együtt csinálni, főleg ha arra gondolok, hogy pár éve még neki titkolóztunk és neki próbáltuk az éj leple alatt karácsonyfát varázsolni, most pedig ő az egyik leglelkesebb segítő 🙂 … Ki nem hagyná ezt a dolgot természetesen 🙂 , mondhatjuk, hogy már ez szertartás lett nálunk és mindannyian élvezzük 🙂 (na persze van amikor elég nehéz nekikezdeni a dolognak, mint az előzmények ismeretében most is 🙂 )…

A csúcsdíszt csak Máté rakhatja fel 🙂

Reggel aztán volt nagy ámuldozás legkisebbünk részéről, amikor álmosan lejött az emeletről 🙂 … Megható volt, hogy ahogy tavaly is, hosszú ideig a fotelből – múlt évben az ölemből – szemlélte a karácsonyfát, nézte a fényeit, a díszeket és szemlélődött.

Még az ajándékok, amiket mutattunk, hogy ott vannak a fa alatt sem tudták kizökkenteni, maximum annyira, hogy közelebb ment megnézni a díszeket 🙂 , köztük azokat, amelyeket ő készített, mint például a tobozt rögtön az első képen 🙂 …

Azért egy idő után csak előkerültek az ajándékok is 🙂 …

A kedvenc mesefilmből, az egyik kedvenc meseszereplő 🙂 , Piró .) :

Cimbi cicánk sem maradt ki a karácsonyból, leskelődött az ablaknál, mi meg elhúztuk neki a függönyt, hogy lásson is valamit 🙂 :

Had jöjjek be 🙂 …

Az ajándék használat közben 🙂 …

Cimbi is játszik Tomával 🙂 ..

Délelőtt az aprónép az ajándékokkal volt elfoglalva, kései reggeli következett, aztán mivel gyönyörű idő volt, Mama és a gyerekek kimentek a Duna-partra egy hosszas sétára. Addig készült az estebéd, ami tényleg nevéhez illő lett, öt óra is volt már, amire leültünk a megterített asztalhoz 🙂 … Mondjuk nagyon nem panaszkodott senki 🙂 , viszont mindenki jóízűen evett (végre 🙂 )… Még este volt egy kis apróság mindenkinek a fa alatt, mi felnőttek ilyenkor ajándékoztuk meg egymást, meg persze a gyerekek sem maradtak ki ebből sem 🙂 , egy kis jelképes dolog erejéig. Ami viszont újdonság volt és számomra az egyik legszebb pillanat, hogy Máté is ekkor adta oda a saját maga beszerzett ajándékait mindenkinek… Én egy aranyos, virágos gyűrűt kaptam tőle, ami azóta is az ujjamon van 🙂 .

Címkék: ,
Tovább a blogra »