Apró örömök

Téliesítettem a fiúkat, de úgy igazán, ami annyit tesz, hogy a felső szintről lehoztam az igazán meleg dzsekiket, kesztyűket, sapkákat, overalt, stb., – rá kellett jönnöm, hogy van pár hiányosságunk Máté tekintetében, a pici meg persze megörökölte a bátyó dolgait 🙂 – mert eddig inkább csak az őszies vagy tavaszias téli cuccaink voltak elől 🙂 … Ez a műveletem majdnem tovább tartott, mint az, hogy kimentünk egyet végre sétálni, tegnap ugyanis megígértem legkisebbünknek, hogy keresünk havat, amit sajnos nem találtunk, mert semmi sem maradt belőle… Kint viszont Toma megtalálta a még fellelhető néhány befagyott pocsolyát 🙂 , azon ugrabugrált a tesójával kiegészülve, majd az egyik jó mélyet sikeresen feltörte, bele is csúszott és persze el is esett 🙂 , ami annyira nem tetszett neki, mert belecsüccsült és lábszárig gázolt a pocsiban, amikor is véget vetettem mindennek és még egy rövid mászkálás után a kertbe mentünk vissza 🙂 … Szerencsére nem ázott át senki ruhája – bár ebben a kinti merülést látva csak reménykedtem 🙂 – úgyhogy Cimbi cica is meg lett futtatva egy picit, Toma jóvoltából 🙂 …

Végre ma itthon vagyunk, a Zapu kivételével, aki pecás barátaival délután valami önsanyargató módon ebben a hidegben, horgászni ment a nagy dunai ágra 🙂 … Mi pedig tanultunk is, nemsokára pedig filmet nézünk és talán még egy kis játék is belefér a napunkba 🙂 … Szóval most jó nekünk 🙂 …