Volt itt nálunk hideg is, meleg is, az évzárással és évindítással kapcsolatban… Már ott kezdődik a dolog, hogy valahogy szilveszter előtt két napig, csak olyan minimál üzemmódban működtem, elvégeztem a szükséges dolgokat amit kellett, és kész… Nem örültem neki, mert sok tervem volt, főleg a fiúkkal kapcsolatosan, gondoltam sokat játszunk mindkettővel – van is pár új dolog, amit ajándékba kaptak – meg áthívunk Mátéhoz barátokat, elmegyünk fényvillamosozni és hasonlók, de semmi sem jött ebből össze. Azt nem is tudom, hogy miért, de valahogy így alakult, lehet, hogy kicsit kifulladtam, nem tudom…
Aztán már itt is volt a szilveszter, amit valahogy csak a családdal tudtam elképzelni, ami azért nem jellemző rám, nem mondom, hogy a kedvencem ez a nap, de ha tehetem ilyenkor azért próbálok nekünk kedves társaságot hívni magunk köré. Tavaly Máté egyik barátjának a családja jött át hozzánk, ahol 3 gyerek van, ők is jól érezték magukat és mi felnőttek is. Hát, most ilyen tervem nem volt, de nem is vágytam rá 🙂 , annak azért örültem, hogy Máté sem vágyakozott most senkire, szóval négyesben voltunk. Toma pedig kedd óta antibiotikumot szedett a köhögésére, más baja ekkor még nem volt, csak a nem múló köhögés, de azért ez is inkább itthon maradásra ösztönzött.
Jól tettük – így utólag, elseje után meg különösen ezt mondom, de erről majd pár sorral lejjebb 🙂 – jól is éreztük magunkat, nem siettünk sehová, nem kellett időre elkészülni semmivel, sokat főztünk-sütöttünk az nap, Toma sokáig, estig aludhatott és megvártuk persze az éjfélt. Előtte pedig egy számunkra elég új, de nagyon jó dologgal szórakoztattam magunkat, több helyen láttam a neten, hogy sokan készítenek évösszegzőt ezen a napon, egy szép füzetbe vagy valami hasonlóba. Nekem ilyen hirtelen ötlet miatt szép füzetünk nem volt, csak Máté egyik régi, Verdás szótárfüzetét tudtam elővenni, de a célnak megfelelt 🙂 , szóval elővettem és mindenkit, még a háromévest is végig kérdeztem egy csomó mindenről az elmúlt és az új évvel kapcsolatban, hogy mit szerettünk, mik voltak kedvencek, mit várunk 2015-től, mi volt a legjobb program, stb. Alá is írtuk mindannyian, ebben Toma volt a legcukibb, amikor szóltam neki, hogy jöjjön, a világ legtermészetesebb módján hozzám sétált és egy krikszkrakszot írt a neve mellé 🙂 , megmarad az utókornak 🙂 … Még lerajzoltuk mindenkinek a tenyérlenyomatát is a végére – volt akinek két lap kellett 🙂 – szóval olyan kis kerek lett a dolog 🙂 .
Megnéztük a Rózsaszín párducot valamelyik csatornán, aztán hamar jött az éjfél, de még előtte pár perccel pont sikerült skype-on utolérni a legjobb barátainkat Kanadában – a legkisebb fiú náluk Máté legjobb barátja egyben 🙂 – aminek nagyon örültünk, annyira, hogy velük és egy kis gyerekpezsgővel köszöntöttük az új évet és ez ilyen váratlanul még jobb lett 🙂 . Arról nem is beszélve, hogy jó híreket is mondtak, hogy lehet, hogy hazajönnek, na nem véglegesen sajnos, de a nyárra úgy tervezik, aztán valószínűleg Ausztriába vagy Németországba mennek tovább, de legalább elérhető közelségben lesznek 🙂 . Utána viszont rohantunk az emeletre, mert Toma egész nap a tűzijátékokat várta, nálunk éjféltől, kábé fél kettőig itt a környékbeli házaknál állandó tűzijáték van, néha tényleg az az érzésem, hogy kenterbe verik augusztus 20-át 🙂 , az emeleti ablakokból pedig kiválóan látni az összeset, így aztán ott ácsorogtunk, Toma pedig a belső párkányon ücsörgött egy jó ideig az ablaknál 🙂 . Végül jó sokára lefeküdtünk, mondanom sem kell, senkit sem kellett ringatni…
Elseje pedig csendesnek indult, megettük az előző nap főzött lencselevest és malachusikat, ez utóbbit a Zapu készítette, én pedig gyorsan összedobtam egy csokis brownie tortát, ugyanis még kedden beszereztem számgyertyákat, ez teljesen új ötletként pattant ki a fejemből, hogy lehetne így is köszönteni az új évet 🙂 … A szilveszter lett volna erre a legalkalmasabb, de éjfél után, főleg a sok esemény miatt ez nem jöhetett össze, elseje pedig az eseménytelenségével pont jónak bizonyult erre és az első nap végül is a köszöntésre való 🙂 .Toma nagyon várta a tortát, már ebédelni sem akart csak tortázni, főleg annak fényében, hogy kérdezgette folyamatosan, mikor lesz újra tűzijáték és én mondogattam neki, hogy mostanában biztosan nem, na de a tortán, ott lesz 🙂 … Mondjuk nem fontos, pont tortát sütni – de most ez belefért nekem 🙂 – de legközelebb jó erre pár szelet megmaradt süti is, vagy esetleg muffinokba is bele lehet tűzni a gyertyákat, majd meglátjuk jövőre 🙂 …
Ő volt a leglelkesebb rajongó, már előre az asztalhoz ült, szünetkitöltőnek kormányzott a tányérral,
aztán végig ott is maradt 🙂 …
Szépen felköszöntöttük 2015-öt, elmondtuk, hogy örülünk neki és reméljük sok jót hoz majd nekünk, aztán jól betortáztunk és ezután jött a fekete leves… Már elpakoltam a tányérokat is, de még égett a háttérben az adventi asztali dísz, szóltam a fiúknak, hogy fújják el. Egymással szemben ültek és Máténak sikerült úgy megfújni a gyertya helyett a viaszt, hogy telibe találta vele Tomát, aki persze egyből sírt, eltakarta a szemét, először azt hitük belement…
Szerencsére nem, a fürdőben lemostunk róla mindent, meg is nyugodott, valószínűleg a forró viasz lehetett a kellemetlen, mert más baj szerencsére nem volt. Amikor viszont ezzel végeztünk, a konyhába visszatérve észrevettük, hogy a fehér és a bézs színű sötétítő függönyök a bordó viaszfoltokkal tündökölnek, na de úgy rendesen… Első ránézésre az ecetes olló jutott eszembe, amikor megláttam mindezt, aztán persze megpróbáltam kármentesíteni. Ráadásul nem örültem mindennek, nagyon nem, és tudtam, hogy véletlen volt, persze nem szidtam le Mátét, de látta rajtam, hogy totál elegem van… Aztán persze megbeszéltük, meg minden, de sajnálom az egészet, mert már úgyis rosszul érezte magát a történtek, főleg Toma miatt…
Ugyan az egész délutánom, sőt még az estém is ráment a dologra – hosszú, földig érő függönyökről van szó, amik inkább a közepüktől lefelé lettek foltosak – de sikerült mindegyikből kiszedni a viaszt, amit szinte még most sem hiszek el 🙂 … Szóval a viaszra is van megoldás, de tényleg mindig az adott anyagtól függ, mert a neten például azt írták, hogy vasaljuk át itatóson keresztül forró vasalóval, na ez ugye a fehér függönynél szóba sem jöhetett. Maradt a másik megoldás, hogy beraktam a fagyasztóba, kis idő múlva kivettem és a nagyobb darabok valóban könnyebben lejöttek, de amin nem volt egy rétegnyi viasz, ami inkább belesimult a függönybe, az főleg csak úgy jött le, hogy egymáshoz dörzsöltem az anyagot, volt amit már be sem raktam a fagyasztóba 🙂 … Hát így ügyeskedtem estig, végül beraktam őket mosni.
Aztán jött a következő felvonás, a fehéreket már felraktam a helyükre, még a sötétítők mentek a gépben, éreztem, hogy Toma olyan furcsán meleg, naná, hogy lázas lett… Nem volt vészes, de annak tükrében, hogy két napja szedi az antibiotikumot, azért nem tetszik a dolog, remélem nem valami tüdőgyulladás féle, bár ennek ellentmond, hogy a kórházi kalandunknál két különböző orvos is meghallgatta sztetoszkóppal és nem vettek észre semmit, szóval remélem nem valami ilyesmi… Az éjszaka is jó nehezen telt el, többször felkeltünk, egyszer lázcsillapító is kellett, ezt a bejegyzést is még éjjel kezdtem el…
Hát, ilyen felemás volt az évkezdet, nem tudom, pedig tényleg olyan lelkesek voltunk, csak remélni tudom, hogy ezek után jobb lesz minden 🙂 … Arról nem is szólva, hogy Toma tavaly is úgy kezdte a január elsejét, hogy belázasodott, remélem nem teremt ezzel hagyományt 🙂 …
