Mindig elérkezik ez a nap, az ünnepek után, a téli szünet végén… És persze senki sem várja, nálunk legfőképp Máté nem, sőt, már napok óta megy a keserű visszaszámlálás, hiszen holnap már iskola van, sajnos…Én pedig megértem őt és próbálom eloszlatni a rossz hangulatot, de ugyanakkor emlékszem arra is, hogy amikor én jártam suliba, a szünet utolsó napján mondhatott nekem bárki bármit, csak az vidított volna fel, ha minimum újraindult volna a szünet 🙂 …
Ezzel együtt pedig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nem jól van ez így! Közben nagyon is egyetértek Diussal, aki pont arról írt a napokban, ami már nekem is eszembe jutott, hogy ha lenne valami megoldás a hagyományos iskolarendszer és az otthon tanulás között, biztos, hogy mi váltanánk rá, mert ez az egész iskolásdi, valahogy az örömöt veszi ki a gyerekekből… Azzal együtt írom ezt, hogy én képtelen lennék szerintem a mostani formában otthonoktató lenni – de minden tiszteletem azoké, akik ezt gyakorolják – azt hiszem erre én alkalmatlan vagyok, pedig sokat tanulok Mátéval (vagy tán éppen azért 🙂 ), de az mégis csak más, na meg azt a felelősséget sem bírnám, hogy rajtam múlik a gyerekem tanulmánya. Ami viszont a legfőképp nem tetszik ebben, az a közösség hiánya, mert a társaság pótolhatatlan kincs tud lenni, szerintem…
Na, nem mintha az otthonoktatás mint lehetőség, akár csak felmerült volna nálunk, de mindenképpen érdekes és elgondolkodtató szerintem, hogy Máté, aki kifejezetten jó tanuló, szereti az iskolát mint intézményt, jól érzi magát az osztályban, sok barátja van, nincs baja a tanárokkal…nem szeret iskolába járni… Illetve de, szeretne, saját elmondása szerint, ezzel az egésszel jól elvan, nem menne más iskolába semmi pénzért, csak ugye ne kéne annyit tanulni… Na és ez már azt hiszem önmagáért beszél, mert így a felső tagozat elején, jó tanulóként ezt érzi az én gyerekem és a kedvenc tantárgya a testnevelés, aminek örülök persze, de a többit nem igazán szereti… Vajon miért…?
Az is árulkodó, hogy Kanadában élő barátaink gyerekei, pont az iskola miatt nem akarnak hazaköltözni, mert közel három év alatt, megtapasztaltak egy teljesen más iskolarendszert, ahová szeretnek járni és itthon szerintük kiszipolyozzák a gyerekeket, pontosabban rabszolgasors az itthoni iskolás lét, szerintük… Mondják úgy, hogy alaposan megtapasztalták mindkettőt… Ilyenkor pedig eszembe jut Vekerdy, aki mindig azt írja, hogy a legnagyobb gond az iskolarendszerünkkel, hogy egy idő után kiöli a gyerekekből az érdeklődést, a kíváncsiságot és azt már csak én teszem hozzá, hogy az örömöt is… Szóval rossz ezt így látni, főleg úgy, hogy nincs ellenszerem rá és amikor iskolát választottam, direkt nem versenyistállót, hanem egy családiasat, akkor még reménykedtem, hogy mindez máshogy lesz és nálunk például nem lesz ilyen fekete nap, a tanítás első napja… És hangsúlyozom, hogy ezért nem az iskolát okolom…
Nahát, jól elkanyarodtam vagy inkább kibővítettem azt, amiről írni szerettem volna 🙂 , a lényeg, hogy nálunk a mai, nem egy happy day, és én tökre együttérzek Mátéval, bár mindig igyekszem valami pozitív végkicsengést adni ennek az egész dolognak, remélem ma is sikerül…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: