Megvilágosodva

Már rég volt ilyen nálam, hogy ennyire minimál üzemmódon működjek, mint az elmúlt egy hétben… A karácsony után volt még két ilyen hasonszőrű napom, azt az ünnepi sok mindennek tudtam be, na meg ugye ott is volt egy kis némaságom és egy enyhe betegségfélém, amire könnyedén rálegyintettem, mert tényleg nem is volt lényeges. Aztán – lehet, hogy az előző legyengülés maradványaként – újra rám szabadult egy sokkal erősebb valami, amit igyekeztem jó gyorsan lerázni magamról, már csak azért is, mert mindenki kidőlt a családból 🙂 … És tényleg működött az a fejben dől el dolog, hogy jobban vagyok, de azért be kell, hogy valljam, ez olyan hullámvölgyesre sikerült, mert elég jól voltam többnyire, de a maradék időben pedig nem annyira…

Különben is megvan az a jó szokásom, hogy nincs betegségtudatom 🙂 , pár évvel ezelőtt szerintem ezért csináltam magamnak egy kis tüdőgyulladást is, ugyanis amikor nem volt lázam, akkor egyből jól voltam és tényleg úgy is éreztem, még simán dolgoztam is mint máskor, csak akkor mentem orvoshoz, amikor már nem bírtam abbahagyni a köhögést… Na, ezt nem mint követendő példát írom, mert nem vagyok rá büszke, csak valahogy most esett le, hogy egész múlt héten nem értettem, hogy mi bajom van, bár Mátéval különösen nehéz, tanulósra sikeredett héten vagyunk túl, Tomával is próbáltam mindenféle játékban benne lenni, színezni, buszozni, meg persze ugyanúgy csináltam a dolgaimat itthon is, de valahogy nem volt meg az az energia, a mindenféle ötletgyártás, mint máskor. Ide sem írtam túl sokat, mert vagy nem volt hozzá kedvem – ilyenre nem is emlékszem 🙂 – vagy csak simán elaludtam helyette. Szóval, lehet, hogy későn érő típus vagyok, de azt hiszem csak tegnap este értettem meg, miután Apucinak taglaltam, hogy egész jól vagyok már, hogy valószínűleg beteg voltam 🙂 és nemcsak két napig 🙂 … Jó, hát ilyennek is kell lennie, mint amilyen én vagyok, még jó, hogy itt a blogon mindez kiderül magamnak is 🙂 . (Egyébként teljesen jó önterápia a blogolás, szerintem 🙂 )

Nem akarom elkiabálni, de talán nagyrészt mindenki jól van, kivéve szegény Apát, aki jobban van, de még az arcüreggyulladása csak részben gyógyult meg, valószínűleg kell még neki egy antibiotikum kúra, ami még mindig jobb, mintha felszúrnák… Szóval így gyógyulunk mi 🙂 …