Bizalmasan

Szeretem azt, hogy Máté ahogy nő, ugyanolyan nyíltan mond el mindent magáról, barátairól, a velük való dolgairól, mint mondjuk óvodás korában. Sőt, a helyzet csak javult, ugye, a kifejezőkészsége miatt 🙂 . Mondjuk azért nem bízom még el magam, mert előttünk van a kamaszkor, de annak nagyon örülök, hogy szinte mindenbe beavat, és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a többi szülőt hallgatva, majdnem biztos vagyok abban, hogy ő mond el szinte a legtöbb mindent itthon, még olyanokat is megtudok rendszerint, amire tényleg nem lennék kíváncsi 🙂 …

Azért érzem ennek a súlyát is, mert előfordul ha ritkán is, hogy tanácsot kell adnom és azért ez nem is olyan egyszerű (és mi lesz később, a komolyabb ügyeknél…, jajjj…). Mert persze, hogy a legjobbat szeretném adni, na de az mi is, tulajdonképpen? Ami neki akkor ott a legjobb vagy hosszú távon kifizetődő,  vagy ami segít megőrizni az eddig tartott helyét a csapatban… És ezek csak a hirtelen kérdések, egy hirtelen kialakult eset kapcsán… Mindenesetre érdekes és egyben megrázó megfigyelni, ahogy ebbe a kis (egyébként nagyon jó) osztályközösségben megjelenik az élet maga, a kis ármánykodásával, helyezkedésével, szerelmi civódásaival, részrehajlással, egy barátság megváltozásával, eltávolodásával…

És egy addig jól ismert fiú megváltozásával, akivel a legrégebbi idők óta, ovis koruk óta barátok Mátéval és aki sokáig a közösség széléről figyelte sajnos az eseményeket az osztályban. Nem tudom, hogy min múlnak ezek a dolgok, hiszen együtt kezdték a sulit egy ismeretlen közösségben, és amíg Máté jól beilleszkedett, sok barátja lett, addig neki ez nem sikerült, sőt, inkább sokáig Mátén kívül senkivel sem volt jóban… Ettől az évtől kezd jobb lenni a helyzete, valahogy jobban kinyílik, bár inkább magához képest mozdult előrébb, de ugyanakkor ez kábé két hónapja azzal jár, hogy Mátét direkt kerüli és picit ellenségesen kezeli. Én még felnőtt létemre sem értem ezt, mert tényleg egyik napról a másikra történt mindez, az egyik héten még nálunk járt, a másikon pedig elkezdődött mindez és inkább talált egy másik fiút, akihez átmegy… Ami nem baj, nemcsak kérdeztem, de látom is Mátén, hogy nem bánja, pontosabban nem ezt bánja, hiszen eddig is és azóta is sok más barátja is van/volt, akik ugyancsak idejártak, szóval nem ez a baj, hanem inkább a viselkedése, az egyik napról a másikra történő, magyarázat nélküli átváltozása…

Bizony, ilyen dolgokat beszélünk mi meg, már rögtön az iskola után 🙂 , eddig ez legtöbbször az esti olvasás után zajlott, szóval nem árt észnél lenni már a kora délutáni órákban is 🙂 , én meg csak kapkodom a fejemet néha 🙂 …