Visszatért…

…az élet nálunk, ha nem is a megszokott kerékvágásba vagy a bejáratott rutinba 🙂 , de valamilyen, úgy-ahogy felépített hétköznapi sémába, ugyanis Legkisebbünk visszatért az oviba ezen a héten 🙂 … Azt ugye nem tudom írni, hogy van mihez visszatérni ez ügyben, mert Toma többet volt itthon, mint oviban 🙂 , és azt sem tudhatom, hogy ez meddig lesz így, mert van pár hiányzó a csoportban, na meg azért vannak, akik betegen viszik be a gyerekeket, szóval ki tudja, hogy a múlt heti erősítő kúra meddig tart ki 🙂 , de azért reménykedem…

Szó, mi szó, Toma nem túl lelkes reggel (nagyon nem), volt egy kis sírás, kesergés, ami teljesen érthető is, hiszen több mint egy hónap maradt ki a betegségekkel, ünnepekkel és az előtte lévő másik betegséggel együtt… Tulajdonképpen nagyon ügyes, mert eléggé kezelhető a dolog, rosszabbra számítottam…, bent is egyelőre kis sírással megy be a csoportba. Amikor mentem érte, nagyon meghatóan örült nekem, ölelgetett, puszilgatott, rengetegszer elmondta, hogy mennyire hiányoztam neki és milyen nagyon szeret 🙂 ! Mondanom sem kell, hogy én is nehezen találom a helyemet nélküle, furcsa ez nagyon, mert azért az jó, hogy egyhuzamban meg tudok főzni, takarítani és egyáltalán bármit elintézni, de ugyanakkor nagyon hiányzik is a kis Drága…

Előbb megyek érte, eddig még nem ebédelt ott, ez a visszatérés megkönnyítése 🙂 . Amikor ma kijött hozzám, a többiek pedig bent ebédeltek, annyira hangosan örömködtünk, hogy kijött a szomszéd csoport óvónénije, aki nagyon megörült nekünk, még odajött megsimogatni is egy picit Tomát. Egy pár mondatot beszélgettünk, közben Toma folyamatosan bújt és szólongatott, hogy figyeljek rá, aztán amikor megunta, kicsit arcpirító módon annyit mondott Gabi néninek, hogy ugyan, most már menjen be a csoportba 🙂 … Háááát, egy picit ciki volt, még szerencse, hogy Gabi nem, hogy nem sértődött meg (azért régről ismerjük egymást), jót nevetett a dolgon, aztán magunkra hagyott minket 🙂 … A jó oldalát nézem a dolognak, legalább kimondja az érzéseit 🙂 , bár azért elmondtam neki, hogy így nem beszélhetünk senkivel. Itthon annyit elárult még, hogy azért egy picit jó volt az ovi, úgyhogy holnap innen folytatjuk 🙂 …