Pár nap alatt három könyvet olvastam ki 🙂 … Na azért nem vagyok ennyire felpörögve 🙂 , kettőt párhuzamosan olvastam egymással vagy már két hete és most, hétvégén értem a végükre. A harmadik pedig, ami tulajdonképpen mindent vitt, és amit a könyvtárból szereztem meg csütörtökön legnagyobb örömömre, mert régóta ácsingóztam rá. Hát, mit mondjak, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt, még túl is teljesítette azokat, mert két napig szinte nem bírtam letenni, szombat-vasárnap befaltam a 300 oldalt 🙂 …Ez pedig D. Tóth Krisztától a Jöttem, had lássalak című mű, ami első regénye, és ami külön érdekessége és szerintem bátorság saját maga felé, hogy az édesanyja és rajta keresztül a saját családja történetét meséli el…
Nem is nagyon tudom, hogy jött ez össze, mert ugyanúgy csináltam az itthoni dolgaimat, még ide is írtam, gyerekeztem is, bár utóbbi miatt van egy kis rossz érzésem, mert magunkhoz képest takaréklángon volt ez a dolog, innen vett el azt hiszem a legtöbbet, mert tanultunk is, a Kicsivel játszottunk is, de nem úgy és annyit, ahogy szoktunk. Ugyanis gyakorlatilag minden szabad percembe, amiben lehetett olvastam, amíg sült a rántott husi – jó, sütit nem sütöttem, amit reklamáltak is 🙂 – amíg reggeliztünk, amíg valamire várni kellett és éjjel és igen, hajnalban is 🙂 , mint egy alkoholista a csak még egy pohár/még egy korty italával, úgy voltam én a csak még egy oldal/még egy bekezdés olvasásával 🙂 . A végére már tényleg inkább jól belehúztam, mert azon túl, hogy érdekelt a vége, már szerettem volna végre teljes valómban is jelen lenni a fiúknál 🙂 …
Viszont olyan jó volt, rég volt már ilyen, hogy ennyire magával vitt egy könyv, egy külön hangulatba és külön világba, ami még ismerős is volt, mert az én gyerekkorom is azokra az évekre esett, amikor mindez játszódott, de a jó könyveknek ez tényleg sajátja, hogy elrepít egy helyre ami érdekes, amire kíváncsiak vagyunk és ami, mint most is, hiányzik, ha befejeződik, bár maga a vége és egy haldokló asszony tusáját olvasni az nem, mert az szörnyű volt, de az egésznek a sodrása, fordulatai, az igen. Szóval meggondolandó, nagyon is, hogy ezek után milyen könyvhöz nyúlok, bár van elképzelésem és azt hiszem a következők, amik sorakoznak az éjjeliszekrényemen, nem lesznek ennyire magukkal ragadóak, de most külön örülök ennek, sőt, inkább ebbe az irányba megyek 🙂 …
A másik két kötet is nagyszerű volt, de műfajuk miatt nem lehettek ennyire lehengerlőek. Pedig az egyik félig életrajzi könyv, de csak félig, mert a másik felében írói munkájába avatja be az olvasókat Stephen King, Az írásról könyvében. Az első száz oldal nagyon gyorsan lement itt is, mert én tényleg ilyen életrajz bolond vagyok, nem tehetek róla, ha a boltos néni életrajzát olvashatnám el jól megírva, akkor az is érdekelne 🙂 , de tényleg 🙂 … A könyv nagyobbik fele viszont az írói munkáról szól, ami engem mindig is iszonyúan érdekelt, szóval ez is nagyon érdekes volt, de nyilván nem lehet regényhez hasonlítani és ami még nehezítette a dolgot, hogy ezt a könyvet a netről töltöttem le – erről később, egy külön bejegyzésben írok majd, mert egy valódi kincsesbányára akadtam szerintem 🙂 – így aztán a laptopomhoz voltam kötve olvasásügyileg, amit nem lehet olyan könnyen magunkkal hurcolni ugye, mint egy jó kis kötetet 🙂 .
A harmadik pedig az egyik kedvenc íróm Shaffer Erzsébet munkája, Az egyszer volt, amiben válogatott interjúit olvashatjuk vegyesen, híres és mindennapi, hétköznapi emberekről. Ez is remek volt, egytől egyig végigolvastam, egyet sem hagytam ki vagy ugrottam át, mondván, hogy unalmas vagy nem érdekel, mert mindegyik érdekes volt. De ezzel haladtam a leglassabban, mert könnyen félbe lehetett hagyni ugyebár, hiszen minden rész egy külön történet, így ha elolvastam egyet vagy akár hármat, akkor nyugodtan megvárt, amíg újból lett időm erre 🙂 …
Azért minden bizonnyal nem fogok minden elolvasott könyvemről írni, de ez most nagyon kikívánkozott 🙂 .
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: