Tegnap nem volt valami jó napom, Valentin-day ide vagy oda 🙂 . Szerintem ritkán vagyok ilyen nyűgös – bár lehet, hogy ezzel nem mindenki ért egyet 🙂 – de tegnap tényleg zsörtölődtem és morgolódtam, az ok teljesen banálisan hülyeség volt, röviden összefoglalva a hétköznapi háziteendők nyomták rá kedélyemre a bélyegüket 🙂 … Ráadásul nagyon úgy fest, hogy most meg Apuci betegedett le, így aztán a körünk bezárult… Na szóval, nem volt a tegnapi nap az enyém, de ma már jobban vagyok 🙂 (remélem 🙂 )….
Viszont régóta tervezgettem, hogy megsütöm azt a sütit, amit már ezer éve nem csináltam. A recept jó régi, van már 21 éves is, ezt onnan tudom, hogy Máté kérdezte honnan van és azt tudtam, hogy a családból, de arra már nem emlékeztem, hogy kitől. A lényeg, hogy nagy nehezen bevillant egy kép, amikor az unokatesóm a nagy hasával kevergeti ezt a receptet a kis első lakásuk konyhájában, nyár volt, dög meleg, és látni lehetett rajta, hogy nem sok van már hátra a szülésig, ugyanis akkor volt várandós a legnagyobb fiával, aki most 21 (!) éves (Jézusom, azért ilyenkor elámulok ám 🙂 ). Viszont a receptben szuper jó, hogy rém egyszerű, kefir vagy natúr joghurt kell hozzá két dobozzal, amit nem szabad eldobni, mert ez lesz a mérőpoharunk, így aztán Máté lelkes közreműködésével elkészült gyorsan a süti is.
Hozzávalók:
2 tojás
2 kefír
2 doboz cukor
4 doboz liszt
2 sütőpor
1 doboz olaj
Ezt gyorsan összeöntjük, na ez az a süti, amelyiknél a kezdetén vígan be lehet indítani a sütőt, mert ezeket gyorsan robotgéppel összekeverjük, én sütőpapírral bélelt tepsire borítottam. A tetejét megszórtam lecsöpögtetett meggybefőttel (mert jobb nem jutott eszembe és az volt itthon, de lehet bármi más is), ami szuper jó választásnak bizonyult, mert olyan jó zaftos lett tőle a süti.
Mindenki, de még a Legkisebb is falta 🙂 , ez lett a vacsorájuk 🙂 …
