…hogy ha bemegyek egy üzletbe, általában remek beszélgetőpartnert látnak bennem az eladók…??? A mai volt a csúcspont, amikor betértem egy temető közeli virágoshoz koszorút rendelni, választani és egy nagyon aranyos bácsi, aki éppen ott kiszolgált, minden adandó alkalmat megragadott arra, hogy megmutassa az éppen elkészített csokrait, virágait, és mindenfélét, ami tulajdonképpen érdekelt is (volna), ha nem kint várakoztak volna rám a kocsiban Toma és a Zapu, Máté hívogatott, hogy mikor érünk már oda érte a sulihoz, még Kanadából is akkor jött be egy hívásom, az én legjobb barátnőmtől..
Ezen kívül többször félbeszakítottam a kedves embert, hogy ma nekem még dolgaim vannak 🙂 , de ő csak mondta rendületlenül, lankadatlan lelkesedéssel a mindenféle kreálmányait 🙂 , nekem pedig már nevethetnékem támadt, aztán arra gondoltam, hogy megfenyegetem ezt a jó embert a kocsiban kint ülő Apucival, hogy ha jót akar magának, akkor vegye fel a rendelésemet, de izibe, mert különben bajok lesznek 🙂 … Lehet, hogy ez hatott, nem tudom – én csak beugratásnak szántam 🙂 – mindenesetre a koszorú holnapra elkészül, de lehet, hogy nem én megyek érte 🙂 …