Mindig van valami…

Azt hiszem, egy ideig nem írok ilyeneket itt, hogy: “mindenki oviban, suliban van”, mint az előző bejegyzésnél, ugyanis ez már nem állja meg a helyét… Toma ugyanis reggel úgy kelt fel, hogy fájdogált a füle. Egyből éreztem, hogy ez így nem lesz jó 🙂 , de eleinte még olyan is-is érzésem is volt, meg lehet, hogy nem is akartam annyira komolyan venni az egészet, azon tűnődtem, hogy menjen vagy ne menjen oviba, egy kicsit fájdogált neki, majd abbamaradt, ez is mindössze kétszer, mint ahogy Anikó is írta legutóbb, néha olyan nehéz ezt eldönteni akárhanyadik gyereknél is, hogy menjen vagy ne menjen intézménybe. Ha mélyen magamba nézek, nem akartam egy újabb betegséget, inkább hárítottam 🙂 , de aztán megbeszéltem magammal, hogy ha elodázok egy gyulladásgyanút, attól csak rosszabb lesz minden, ráadásul egész délelőtt aggódnék, hogy mi van Tomával 🙂 . Aztán egy következő fülfájásnál, amikor mondta a kis Drágám, hogy nagyon fáj neki, egyértelmű volt, hogy az óvoda helyett a fülészetre megyünk 🙂 …

Nincs nagy baj, még nem középfülgyulladás, csak majdnem, az elején vagyunk, odáig még nem jutottunk el 🙂 , “csak” hurutos a dobhártyája a Drágámnak. Gondoltam is, hogy valami ilyesmi lehet, de hát azért oviba ne menjen ugye, hétfőn a doktornő szerint biztos jól lesz már, így onnantól mehet… Hát, bízom benne nagyon, mert gyógyszert azt semmit nem kaptunk, csepegtetni kell az orrába és a fülét melegíteni, nem tudom, csak remélem, hogy ez nem kevés a gyógyuláshoz…

Egyébként pedig az érdeklődés középpontjába kerültünk, ugyanis lehet, hogy írtam már itt is, hogy úgy szoktunk menni a fülészetre, hogy bejelentkezünk a gépbe, megkérdezzük hányan vannak előttünk, gyorsan osztunk-szorzunk, van amikor a betegfelvevő hölggyel, hogy az mennyi idő 🙂 , aztán boldogan megyünk az utunkra addig amíg nem kell visszaérni. Mostanában, amióta Apuci többet dolgozik itthonról megfejeltük annyival, hogy ha ment valahová, mint ahogy most is, bejelentett minket a gépbe, hazatelefonált, hogy mikor induljunk el itthonról és ennyi, nem kellett kószálnunk és várnunk sem, csak minimálisat. Na most ezt nem lehetett, ugyanis februártól hoztak egy szabályt, hogy csak az a beteg vehető fel, aki ott van a bejelentésnél, hiába gyerek, akkor is és punktum!

Hát, ezt most a Zapu nem hagyta annyiban, bement reklamálni ez ügyben az igazgatóságra, hogy hát mégis gyerekekről van szó például nálunk is, és tömérdek gyereknek felnőttnek kell várakozni összezárva hosszú ideig, csomó mindent összeszedhetnek, fájhat közben mondjuk a fülük és hát különben sem időpontra akarunk menni (bár az sem lenne hátrány, de erre gondolni sem merünk 🙂 ), csak jó lenne egy kis rugalmasság. Legnagyobb meglepetésünkre teljesen egyetértettek a dologgal, megígérték, hogy módosítják, 6 éves kor alatt erre nem lesz szükség és írásban tájékoztatnak is minket erről, mert ami nem jó, az nem jó… És amikor megkérdezte a Családfő, hogy miért módosították ezt a dolgot kiderült, hogy sokan alibinek (!!!) használták a betegfelvételt, valaki bejelentette őket, aztán elmentek mondjuk boltot rabolni vagy kocsit lopni úgy, hogy közben remek alibit biztosított nekik az orvosi váró 🙂 . Mondjuk nem csodálom, amennyit néha várni kell, akár a Nemzeti Bankot is ki lehetne rabolni 🙂 … Mindenesetre kész krimi 🙂 !

Aztán puszta jó szándékból felajánlották, hogy amikor én odaérek Tomával, felszólnak a fülészetre, hogy vegyenek minket előrébb, mert tulajdonképpen olyan, mintha várakoztunk volna. Ettől én azért picit fáztam, mert gondoltam majd annyira nem lesznek elragadtatva tőlünk, a problémás-reklamálós pácienstől 🙂 , aztán majd többet várhatunk, mint amennyit egyébként kellene 🙂 . Nos, erről szó sem volt, igaz, hogy nem az elején, de viszonylag hamar bejutottunk, a doktornő kedves volt és a végén megkérdezte, hogy ha lehetne elmondanám-e neki, hogy mi ez az egész szabályozás, mert nekik nem adnak felvilágosítást, ráadásul hülyeségnek tartják az egészet és végre valaki bement reklamálni 🙂 !!!

Szóval ilyen megdicsőülve jöttünk el, most már csak meg kellene gyógyulni 🙂 …