Éppen ezt a könyvet olvasom, és nemcsak azért mert már tényleg régóta árválkodott az éjjeliszekrényemen (sok más sorstársa társaságában 🙂 ), hanem mert nagyon-nagyon érdekel! Most így közeledve a végéhez azt vallom, hogy minimum kötelező olvasmánnyá kellene tenni a szülőknek (na jó nem, de csak azért mert akkor lehet, hogy senki se olvasná el 🙂 ), de az sem lenne baj, ha a kórházban, amikor megszületik a baba, ezzel a könyvvel bocsátanák haza az anyukát 🙂 . Kár, hogy én is eddig vártam vele, egyszer már elkezdtem, de már az elején abbahagytam, mert mindig csak éjszaka jutottam hozzá és akkor rendszerint bealudtam rajta, most már rájöttem, hogy este, akármilyen érdekes pszichológiai vagy nevelési könyvet olvasok, ezt nem szabad erre az időpontra hagyni, mert lehet, hogy sosem fejezem be 🙂 , inkább regényt olvasok most már ilyenkor 🙂 .
Na, de a lényeg, hogy 5 szeretetnyelvet sorol fel a könyv a gyerekeknél (és a felnőtteknél is, csak most ez speciel nem rájuk fókuszál), ezek a testi érintés, minőségi idő, elismerő szavak, szívességek, ajándékok, mindenkinek van egy elsődleges és másodlagos “nyelve”, de mind az ötöt kell használni ahhoz, hogy “rendben legyen” a gyermekünk. Ezekről régebben is hallottam, cikkeket is olvastam a témáról, szóval nem volt ismeretlen a dolog, de el kell olvasni a könyvet, mert tényleg amiket eddig tudtam erről, csak a felszínt kapirgálják. De amiért most itt írkálok az az, hogy a fejezetek végén megkérdeznek gyerekeket, hogy honnan tudják, hogy szeretik őket a szüleik. Hát, gondoltam én is megkérdezem erről Mátét – egyébként külön rész foglalkozik azzal, hogyan derítsük ki a gyerekünknél ezt a titkot – mert egy gyors szűrést megér, ugyanúgy mint ezek a kérdés-feleletek a fejezetek végén. Öt éves kor alatt nem lehet megmondani, mi az elsődleges nyelvük a gyerkőcöknek, ez majd csak ez után derül ki, addig mind az ötöt használni kell. Toma tehát nem jöhetett szóba, meg egyébként sem biztos, hogy meg tudta volna válaszolni ezt a kérdést 🙂 …
Még Máténak is furcsa volt, meg is kérdezte, hogy miért szeretném ezt tudni, mármint azt hogy miből érzi, hogy szeretem 🙂 . A válasza egyébként meglepett, bár így utólag gondolhattam volna rá előbb is persze 🙂 , mert én elsődlegesen a minőségi időre saccoltam, másodlagosan pedig a testi érintésre vagy az elismerő szavakra. Ehhez képest Máté azt mondta, hogy onnan érzi a szeretetet, hogy én mindig segítem őt mindenben például a tanulásban, mindig mellette állok és támogatom 🙂 . Azon túl, hogy jó ilyeneket hallani és jól meg is puszilgattam érte 🙂 , ebből a könyv alapján azt kell leszűrni első körben, hogy nála a szívességek az elsődleges szeretetnyelv 🙂 . (hát ezért kell elolvasni a könyvet) Régebben például volt egy anyák napja elsőben vagy másodikban, ahol a gyerekek összegyűjtöttek rólunk az anyukájukról pár mondatos kedvességeket arról, hogy miért szeretnek minket. Itt azon túl, hogy egyöntetű derültséget okozott Máté azzal, hogy elmondta én mindig elviszem fagyizni 🙂 , azt is mondta erre tisztán emlékszem és valamiért megmaradt bennem, hogy én mindig segítem őt…
Ennek alapján teljesen más megvilágításba kerül az együtt tanulásunk is, hiszen neki ez a szeretet egyik magnyilvánulási formája, én pedig ugyan szerencsére csak magamban, de úgy éreztem sokszor, nem jól van ez így, hogy ennyit tanulok vele, mert nem lesz eléggé önálló és egyáltalán ez a mindennapokban nehezen kivitelezhető és nehéz. Egyébként az is, és az is biztos, hogy a nagyobb önállóság felé kell terelgetni az ő érdekében, de most már más megvilágításban fogom ezt tenni. Már csak azért is, mert ezeknél a kérdés-feleleteknél a szívességek végén (utána gyorsan újraolvastam 🙂 ) négyből legalább három gyerek említi az együtt tanulást a szeretet kifejezéseként, ilyen és ehhez hasonlókat mondanak: “Biztos vagyok benne, hogy édesanyám szeret, mert esténként segít a tanulásban.”
Azért nyilván jobban körbe kell járni ezt a témát, mert a tanulás Máténál is erre a szeretetnyelvre mutat, viszont azt nem vettem észre, hogy olyan sokat jelentene neki az, hogy én mondjuk elkészítem az uzsonnáját, vagy a kedvenc sütijét, ételét (mondjuk ezeket általában külön meg szokta köszönni, szóval lehet, hogy kapásból ellent mondok magamnak 🙂 ). Valahogy a minőségi időt érzem én keveredni a szívességekkel az ő esetében, de ezért is vagyok, hogy ezt kiderítsem 🙂 .
Annyi mindent hallani arról, hogy nem elég szeretni, fontos, hogy jól szeressünk, ez a könyv egyébként ebben segít. Mert biztos vagyok abban is, hogy nagy átlagban a szülők szeretik a gyerekeiket, viszont nagyon nem mindegy, hogy ezt érzi-e az a gyerek, ki tudjuk-e mutatni megfelelően… Sok múlik rajta, az egyszer biztos…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: