Napi kötelességek

Úgy érzem, hogy teljesen kockul a fejünk Mátéval, ugyanis minden délután tanulás megy rendületlenül, turbó üzemmódban. Részemről visszasírom a nyugis alsós éveket 🙂 , amikor a dolgozatoknak meghatározott rendjük volt, jó nagy szünetekkel egymás között… És nem, nem értem meg, hogy miért kell egy nap háromból is dogát írniuk 10-11 éves gyerekeknek, majdnem egész héten. Az meg már elég durva, hogy az én nagy fiam azon gondolkozik, hogy elmenjen-e arra a Ferihegyi reptérlátogatásra – körbevezetik őket a reptéren, utasok elől láthatatlan helyekre is bemennek és megnézik a repülőgép emlékparkot – amit az osztályfőnök jövő hétre, valamelyik hétköznap délutánra tervez, mert nem tudja, hogy fog másnapra felkészülni… Na, mondanom sem kell, hogy rábeszéltem, menni fog, ilyet nem hagyunk ki, holmi tanulnivalók miatt 🙂 …

Mindeközben szegény Tomát vagy sikerül lekötni vagy nem, ettől sem vagyok boldogabb… Mára is készülgetek valami rajzolással vagy esetleg ragasztással neki, de ha nincs előkészítve, marad a színezés, jó esetben. Most pedig – ha a kötelességeknél tartunk 🙂 – el kéne döntenem végre, hogy mi legyen az ebéd 🙂 , ha krumplifőzelék lesz – ami elég valószínű – nem árt, ha összeütök valami gyors desszertet, ami valószínűleg a kevert kókuszos süti lesz, mert palotalázadás fog kitörni a “nyúlfarknyi” ebéd miatt fiú-körökben 🙂 … (Egyébként meg lehet, hogy Mátét nem fizetjük be áprilisra a menzára, mert semmi értelme nincs, ugyanis minden nap ebédel itthon is, mert vagy rossz a kaja vagy kevés, vagy mindkettő :)…) Aztán itt van még mára a felső szint takarítása (és ez nem is a tisztasági programom keretében megy, csak simán a szokásos heti rutin 🙂 ), valamint vasalni is kéne, mert a ruhák kezdenek hegyekben állni a kosárban 🙂 …

Tegnap pedig nagy ijedségemben bejelentkeztem végre a nődoktoromhoz orvosi ellenőrzésre. A lökést az adta, hogy megint egy kedves ismerősömről derült ki, hogy nem lett jó az eredménye, még nincs nagy baja, de azért izgulok érte… Köröznek itt körülöttem a mindenféle betegségek, ebbe csak annyi az előnyös, hogy legalább én is megmozdulok ilyen téren…