Délelőtt elindultunk és buszra szálltunk, Toma édes volt majdnem kiugrott a bőréből úgy örült az ötletnek.
Azt terveztem, hogy picit sétálgatunk, nézzük a héveket, buszokat, aztán visszaindulunk, mert Mátéékért délre kellett menni. Ehhez képest a Szent Imre tér felújítását nagyjából befejezték és pont az utunkba akadt egy teljesen új játszótér is, amit persze nem lehetett kihagyni 🙂 .
Természetesen ott kötöttünk ki, a dolog szépsége még az volt, hogy akik eltervezték a játszót, szerintem nem igazán számoltak 3-4 éves gyerekekkel, mert egy csomó helyre Toma nem jutott fel egyedül. A csúszdára például velem kellett felmásznia, mert nem létrán tudnak felmenni, hanem mindenféle meredek és kevésbé meredek falon, ahol ráadásul valami mászókötelet is használhatnak. Ez utóbbi nem túl biztonságos, ugyanis ha egy kisgyerek fentebb meghúzza, az alatta lévő leeshet. Arról nem is szólva, hogy a csúszó részek fémből vannak, ami nyáron eléggé égető lesz szerintem a tűző napon…
Aztán volt valami trambulinféle ugrálós valami, ahová hálókon lehetett fel és bejutni, csak nem ekkora gyerekeknek mint Toma 🙂 … Nagy nehezen átmásztam és átbújtam a köteleken, na meg Tomát is magammal vittem és bejuttattam az ugrálós részre, ahol a Drágám ugrált vagy kemény 1 percig 🙂 , mert többen is voltak rajta kívül és nem igazán tudott kiteljesedni 🙂 , na meg szerintem picit meg is volt illetődve a nagyobb, veszettül ugráló gyerekektől 🙂 . Azért volt olyan hely is, ahol kibontakozhatott 🙂 :
Jól elment az időnk, igyekezni kellett a buszhoz, hogy időben ott legyünk a sulinál. Szerencsénk volt, éppen indult amikor fölszálltunk a végállomáson, de nem sokáig örülhettünk, ugyanis az út felénél jártunk, amikor kiderült, hogy az egyik ajtót nem tudja bezárni a sofőr és így nem szállíthatott utasokat, ezért le kellett szállnunk 🙂 … Mivel 15 percen belül ott kellett lenni Mátéékért, hívtam gyorsan Apucit, aki otthon dolgozott szerencsére 🙂 … Ő mentett meg minket 🙂 , eljött értünk, majd Tomával elmentek a fiúkért 🙂 . Legalább ilyen buszozásban is volt részünk, Toma még sokáig emlegette, mindenkinek elmesélte az elromlott busz történetét 🙂 .
Itthon pedig már kisütöttük a lángosokat, amik el is fogytak szinte, a “nehéz nap” tiszteletére 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: