Ami tényleg icinke-picinke volt, de a gyönyörűséges idő miatt nem lehetett kihagyni. Ráadásul Toma végigvárta a délelőtt nagy részében, hogy fürdőt, WC-ét és egyebeket takarít(unk) – cuki, mert tényleg mindig segít 🙂 – szóval igazán megérdemelt egy kis szórakozást 🙂 . Ráadásul már sokkal jobban van, biztos az antibigyó is megtette hatását és jó későn kelt fel reggel, így a délutáni alvás szóba sem jöhetett 🙂 … Megkérdeztem, hogy mihez van kedve, biciklizni, játszóra menni, vagy… Kiütéssel győzött a kompozás 🙂 , amikor meghallotta, más szóba sem jöhetett 🙂 …
Volt egy kis difi azért, a kompot egy perc híján pont lekéstük 🙂 … Egyébként már kitapasztaltuk, hogy mindig 1-2 perc csúszással jönnek át, na most persze nem 🙂 , még szerencse, hogy fél óránként járnak. Addig is elmentünk a pár méterrel arrébb lévő játszótérre, ott egy kicsit kimozogta magát Toma, aztán jött az áhított kompozás 🙂 :
A Molnár-sziget megunhatatlanul szép 🙂 :
Éppen a szárcsákat fürkészve 🙂 :
Sietősen, az ottani csúszdához szaladva 🙂 :
Na, kinek a keze ez 🙂 ?
Úgy látszik, ez a nap ilyen komphoz futós volt, ugyanis visszafelé is szó szerint szaladtunk a révhez, mert nem akartunk lecsúszni róla, hogy odaérjünk Mátéért 🙂 . Futottunk és elértük 🙂 , Mátét is felszedtük 🙂 , és, hogy ő se maradjon ki a buliból, elmentünk megint a kedvenc cukrászdánkba, szigorúan sütizni 🙂 . Amikor beértünk, a tulaj már messziről ismer minket, nagyokat derült azon, hogy próbálom az apró és kevésbé aprónépet a fagyis tégelyektől elterelni, aztán magyarázatként megemlítettem a hölgynek, hogy már megbeszéltük, hogy mikor fagyizunk (a helyes válasz az lett volna, ha már nagyon meleg van 🙂 ) és ezért odafordultam Tomához megkérdezni, hogy mikor is? Amire Legkisebbünk a legtermészetesebb módon és egyből rávágta, hogy: MOST 🙂 !!! Ennyit az idomításról, kellemesen feldobtuk a hangulatot 🙂 , bár mindezek ellenére – főleg a mostani állapotukban – a fagyira még várniuk kell 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: