Röviden

Most már az én torkom is fáj, tüsszögök, fújom az orromat… Nem hittem, hogy újból, most már – ha jól számolom a decemberrel együtt – negyedszer is elkap valami nyavalya a télen (és tavaszelőn)… A Zapu is hasonlóképp beteg, csak ő már kedd óta…

A gyerekek viszont jobban vannak, elég hamar lement mindkettőnél, Máté volt a csúcstartó, itthon sem maradt, pedig hétfőn még eléggé ramatyul volt és most már csak egy picit fújja az orrát. Tománál már szinte semmi jele semminek, biztos az antibigyó felturbózta 🙂 – más okból is, majd leírom 🙂 – holnap megyünk vissza a “szeretett” fülészhez 🙂 , gondolom, hogy gyógyultnak nyilvánítja 🙂 …

Viszont amennyire jól van Legkisebbünk, olyan hisztis napok óta… Tulajdonképpen hétvége óta élvezzük a legváratlanabb helyzetekben és majdnem egész nap, a lehetetlenebbnél lehetetlenebb nyűgösködéseit. Nem tudom mi van, először gondoltam a betegség miatt, aztán a meleg-, majd a hidegfrontra fogtam, most már a tavaszra 🙂 , szóval nem tudom mi ez, de remélem hamar elmúlik 🙂 …

Tegnap volt a csúcspont (remélem), elmentünk Mátéért bringával, aztán a játszótéren bevártuk, játszottak többesben, Máté egyik barátjával kiegészülve. Minden nagyon jó volt, majd hazafelé leült az egyik ház elé kavicsozni, majd azokat dobálni, amit persze nem hagytam neki… Innentől úgy megsértődött, hogy egész úton dünnyögött valamiért, végül kitalálta, hogy Apa jöjjön ki érte – aki elég rosszul volt otthon – és mivel mondtuk, hogy velünk kell hazajönnie, onnantól sírás-rívás, ordibálás és hiszti közepette jött vagy nem jött…  Szép látvány voltunk 🙂 , annyit elárulok 🙂 … Végül még itthon a kapun sem akart bejönni, majd a bejárati ajtón sem, végül kint hagytam a kertben – persze a kaput bezárva 🙂 – aztán egyszer csak a sokadik bekopogása után, fogtam és beemeltem 🙂 … Gondolom mindebben úgy kimerült, hogy elaludt délután (azért nem így gondoltam az újra elalvást :)…

Hát, ilyenek vannak most felénk 🙂 …