A lavina…

…nem állt meg 🙂 … Mármint beteges ügyileg, na jó, azért talán annyira nem is vészes a helyzet, mint első ránézésre tűnt 🙂 … Ott kezdem, hogy tegnap visszavittem Tomát délelőtt a fülészetre. Igen, direkt délelőtt és nem délután, hogy az undok doktornőt elkerüljük 🙂 , hiszen “csak” annyi volt a dolog, hogy gyógyulttá nyilvánítsák, mert egyébként annyira semmi baja sem volt, hogy tele volt energiával a Drágám 🙂 (Hál’ Istennek 🙂 ). Apuci tanácsolta egyébként, hogy menjünk más orvoshoz, ha ilyen elviselhetetlen volt az a nő, aki kiderült, hogy őt is vizsgálta egyszer – a személyleírás és a stílus alapján azonosítottuk 🙂 – és vele is eléggé goromba volt (biztos ez a védjegye 🙂 ). Felkészültünk jó előre Tomával, vittünk magunkkal enni és innivalót, játékot, mert gondoltuk, hogy sokan lesznek, az idő pedig eléggé ramaty volt, de annak ellenére nem a váróban akartunk ücsörögni, hanem gondoltam piac vagy pláza (ez utóbbinál van kisvonat is 🙂 ) szóval valahová megyünk, közben még akár vásárolunk is a piacon 🙂 …

Ehhez képest ahogy beértünk a rendelőbe, már úgy fogadtak minket, hogy csak akkor menjünk, ha nagyon sürgős, mert elromlott a számítógépes rendszerük és nem tudnak receptet és semmit adni, ergo várólista sincs, mert a gép ugye nem látja… Mivel nekünk könnyű dolgunk volt, ezért maradtunk, gondoltam felmerészkedünk, megnézzük hányan vannak és majd eldöntjük maradunk-e, végülis legrosszabb esetben visszajövünk délután. Szerencsére összesen öten voltak 🙂 , így aztán persze maradtunk 🙂 . Nem kellett sokat várni, be is jutottunk, megvizsgálta a kedves (!) doktornő Tomát és adott igazolást a hétre, azt kézzel is meg tudta írni 🙂 . Utána még lófráltunk egy kicsit, hogy teljen az idő, amíg Mátéért megyünk, aki színházban volt az osztállyal március 15-e alkalmából. Nem kellett volna ennyit fáradnunk, mert amikor hívott Máté kiderült, hogy átmegy Peti barátjához, csak én ezt elfelejtettem 🙂 , így aztán mehettünk haza.

Ami nem ártott, mert én viszont egyre rosszabbul éreztem magamat, csak náthám van, de iszonyúan fájt mellé a fejem is. Tomát gyorsan megebédeltettem, aztán én is lefeküdtem vele aludni – egyébként napok óta újra alszik 🙂 , bár nehezen. Délután már mindenki itthon volt, én azon filóztam, hogy melyik itthoni munkába fogjak bele, amikor Toma nyakán apró kiütéseket vettem észre… Jobban megnézve nemcsak a nyaka volt tele, hanem az egész teste is, ráadásul mindez pár óra alatt történhetett, mert az alvás előtt még nyomuk sem volt… Néztük jobbról-balról Apucival, gyorsan felhívtam Eszter nénit, aki azt mondta lehetséges, hogy bárányhimlő, mert 3 hete már járvány van. Én hittem is meg nem is, legnagyobb érvem az volt, hogy nem is járunk szinte oviba, már a doktornénink elkezdte mondani, hogy másnapra hólyagos lesz meg minden, de én meg gondoltam, hogy azért csak beszaladunk vele a rendelőbe megmutatni, még pont elcsípjük a pénteki ügyeletes orvost.

Így aztán gyorsan kocsiba ültünk, jött velünk Apuci is, Mátét itthon hagytuk, persze érthetően nem is akart jönni 🙂 . A szép sötét estében meglátogattuk a rendelőintézet másik oldalát, mint ahol délelőtt voltunk 🙂 , a gyerek részleget 🙂 . Toma egyébként nagyon jól volt, lótott-futott (volna, ha hagytuk volna 🙂 ) a váróban, ahol egyedül voltunk – előttünk ment be valaki – felmászott a padokra és hasonlók 🙂 … Én meg magam részéről elképzeltem, hogy legközelebb csak a tavaszi szünet után megyünk oviba, mert kábé annak elejére lesz vége a bárányhimlőnek, ha az a baj… Nem voltam túl lelkes, annyit elárulok, már az is megfordult a fejemben, hogy megint nem tudnak majd róla jellemzést írni az oviban 🙂 , ahogy januárban sem, akkor azzal biztattak, hogy majd év végén, mert most nincs mire alapozniuk semmit sem, hiszen nem tudták alaposan felmérni, mert alig volt 🙂 …

A lényeg, hogy sorra kerültünk végre és kiderült, hogy nem bárányhimlő 🙂 , hanem az antibigyóra való érzékenység. Fenistil cseppeket kapott rá szegénykém, de állítólag pár nap és elmúlik minden piros pöttyünk 🙂 … Most délelőtt már kicsit javult a dolog, talán halványodtak a kiütések, viszont az arcán meg előjöttek…, remélem, hogy igaz lesz a jóslat…

Egyébként meg megint persze borultak a terveink, legalább két helyre mentünk volna, a lego kiállításra, ahová már több hétvége óta mennénk, és a holnapi ünnepségekből gondoltam, hogy szemezgetek valamit Tomának, mert még úgysem volt ilyesmin, szerintem tetszene neki a katonás felvonulás, vagy valami kreatívabb program, de még nem néztem ki semmit, így meg valószínű, hogy már nem is fogok 🙂 … Talán van még egy tervünk, esetleg a Petőfi fához eljutni, ami ugye a szabadban van, Dömsöd környékén, de még az sem biztos, majd meglátjuk holnap hogy lesz Toma és milyen lesz az idő… Pótmegoldásként kézműves ötleteken gondolkozom, ha más nem, az csak összejön 🙂 … Most pedig mindjárt kész az elcsúszott ebéd (Palócleves lesz diós gubával), és hamarosan jön Máté barátja is, hogy ő se unatkozzon 🙂 …