Nyílt nap

Ilyen nyílt napon sem voltam még, mint amin tegnap 🙂 , ugyanis reggel háromnegyed 8 körül nagyon úgy tűnt, hogy én leszek az osztályban az egyedüli anyuka, aki beül az órákra 🙂 … Ezen jól el is viccelődtem a gyerekekkel, mivel hosszú percekig én voltam az egyetlen felnőtt velük 🙂 , és akikről megállapítottam, hogy igencsak kamaszodnak kinézetre is 🙂 , valamint jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy baráti a viszonyom a nagy többséggel, ugyanis jó sokan járnak hozzánk a fiúk közül 🙂 … Azért láttam Máté arcán is a megdöbbenést 🙂 (hát igen, ez már nem az alsó, van ami ciki tud lenni 🙂 ), meg is kérdeztem tőle, hogy a második órán maradjak-e, ilyen feltételek mellett 🙂 , de még győzött benne a ragaszkodás és azt mondta, hogy perszeee 🙂 , bár hozzátette, hogy különben Zsolti bácsi (az angol tanár) kicsinálja őket 🙂 …

Eddig egyébként valahogy mindig tudtam más szülőkről is, hogy jönnek, telefonon egyeztettünk vagy hasonlók, most viszont furcsán nagy volt a csönd az előző napokban 🙂 , valamiért én sem hívtam senkit 🙂 , még viccelődtem is Mátéval otthon, hogy én leszek az egyetlen szülő náluk. Már Judit néni, az osztályfőnök is nevetve jött és mondta, hogy mennyire örül nekem, mert már azt hitte, hogy senki sem kíváncsi rájuk 🙂 . Azért megkönnyebbülésemre, beesett egy másik anyuka az utolsó pillanatokban, így aztán együtt erősítettük egymást 🙂 … Matekkal és Judit nénivel kezdtünk, ahol a törteké volt a főszerep 🙂 , olyannyira, hogy elérkeztek nagyjából az összefoglaláshoz és megtudtuk azt is, hogy hétfőn írják majd a dogát. Nagyon pörgős volt az óra és kiderült az amit már sejtettem idáig is: Judit néni nemcsak jó fej, de jól is magyaráz, még én is  eléggé visszazökkentem, ami nagy szó 🙂 … Máté is végig aktív volt, mindig tudott mindent és meg kellett, hogy állapítsam nagy szerencséjére nem rám ütött ilyen téren, ugyanis – ahogy a jegyei és számtalan más dolog is bizonyította eddig is – ő tényleg érti és bírja a matekot 🙂 …

Jött a második óra, ahol még ez a csekély létszámú szülői csapat is mint mi, kénytelen volt osztódni, ugyanis gyermekeink külön csoportba járnak angolon 🙂 . Levonultunk hát a klubhelyiségnek is beillő angol terembe, ahol nagy örömömre Bálint anyukája várt minket, ugyanis az első órán a kisebbik gyerkőcüknél volt. Szóval megint csak kettesben néztük végig az órát és közben jól meg is beszéltük, hogy pénteken átjön hozzánk Bálint, amit már régóta tervezgettek a fiúk, csak valahogy soha nem sikerült eddig összehozni (mondom én, hogy közösségi ház vagyunk 🙂 ). Nem volt ismeretlen számomra az angol óra, mert asszem tavaly már volt benne részünk, de jó volt most is látni, hogy jól megy Máténak ez is, mindent ért, jelentkezik, válaszol, elmond, stb. Az azért vicces volt így utólag, hogy az angol tanár két szülő miatt strapálta magát már két hete, ugyanis azóta meséli itthon Máté, hogy folyamatosan tréningezte őket, hogy jól viselkedjenek a nyílt órán, mert először még fenyegetően mindenféle feleltetést és röpdogát ígérgetett, ha nem lesznek rendesek 🙂 – kicsit sem kirakat óra 🙂 – aztán átváltott a pozitív megerősítéshez és két órás filmnézéssel kecsegtette őket 🙂 … Hát, no comment 🙂 , de egyébként én bírom a stílusát a tanár bácsinak, mondjuk a tanítási módszereivel nem mindig értek egyet (lásd 250 szavas dolgozatok), de az biztos, hogy máshogy kezeli őket valahogy mint a megszokott órák, egyénisége van és ez rányomja a bélyegét az órákra is, jó értelemben.

Összegzésként megállapítottam, hogy igencsak elszaladt az idő… Hol vannak már az alsós nyílt napok, ahol tolongtak a szülők, Máté kifejezetten rosszul érezte volna magát, ha nem megyek és ki tudja meddig járok, mert jövőre ez már lehet, hogy kényelmetlen lesz a Nagyomnak 🙂 . Ettől függetlenül jó volt látni így Mátét, most már biztos vagyok abban is, hogy a felsős stílusra teljesen ráállt. Kellett neki hozzá az első félév, hogy magabiztosabb legyen, tisztába legyen az elvárásokkal, ráérezzen egy újfajta tanulásra és persze a megnövekedett mennyiségre is. Ismerem, így tudtam, hogy ennek ez a rendje, kell egy kis idő, amíg megszokja az újat és amit olvastam valahol  a felsőről az tényleg nagyon igaz, miszerint olyan a gyerekeknek, mintha újból elsősök lennének, rá kell állniuk az újra. Azt hiszem nem kiabálok el semmit, ha azt mondom, hogy Máténak ez sikerült 🙂 .

Eközben itthon pedig Apa gyürkőzött Tomával, akiből egy mini diktátor kezd kibuggyanni mostanában 🙂 . Szegény Családfő vagy 20 percig nem mehetett fel hozzá az emeletre, amikor 8 óra körül nagy kegyesen felébredt, ugyanis kikötötte, hogy csak én velem jön le a felső szintről 🙂 , hiába mondta neki édes jó atyja, hogy nem vagyok itthon… Nyilván egy idő után elunhatta a várakozást, mert nagy nehezen lemerészkedett 🙂 , de igencsak felhánytorgatta még utólag nekem is, hogy nem voltam otthon 🙂 . Azért Apuci megkönnyebbült ahogy láttam, hogy nem kell tovább viaskodnia, amikor hazaértem 🙂 , és mehetett jó Apához illően dolgozni 🙂 …