És most már nem is tiltakozom, akciózok, szervezkedek ellene 🙂 (még lélekben sem 🙂 ), mármint az ellen, hogy ezekből a vasárnapokból szeptember óta eltűnt a spontaneitás 🙂 … Mindez nyilván a Máté részéről állandósult tanulnivalóknak köszönhető (sajnos), így aztán amire megszokjuk ezt az egészet, lassan beköszönt a nyári szünet 🙂 , hogy aztán mindent elsöpörjön szerencsére 🙂 , és majd szeptembertől újra kínlódva, nyekeregve visszaállhassunk 🙂 . De hát, ez a dolgok rendje, lehet, hogy csak én vagyok ilyen későn érő típus, de most így az írás előtt jutott mindez az eszembe, hogy még akár két hónapja is milyen neheztelve gondoltam arra, hogy vasárnap már soha nem csinálhatunk úgy nagy hirtelen semmit, és mindig kialakult koreográfia van viszonylag, legalábbis nálunk 🙂 … Ez egyébként még tavaly sem volt ennyire drasztikus, nyilván az alsó miatt, csak ebben a tanévben lett ilyen állandó dolog…
Egyébként meg nem is erről akartam írni 🙂 , hanem inkább arról, hogy mennyire visszatért a rég elfeledett bújócska játék az életünkbe 🙂 . Toma imádja 🙂 , és az egészben az a legjobb, hogy nem úgy van mint Máténál, hogy én mutogatom meg magyarázom, hogy hogy is kell ezt az egészet csinálni 🙂 , hanem teljes természetességgel tanul a Picikénk a bátyjától, mi meg élvezhetjük a játék örömét velük 🙂 . Főleg olyanok szorulnak még finomításra, hogy azért 10-ig számoljon, mielőtt keresésre indul 🙂 , na meg olyasmi, hogy nem feltétlenül kell elárulnia, hogy hová fog bújni 🙂 … De nagyon édes és lelkes, ahogy örül ennek az egésznek és Máté is olyan jó fej, ahogy részt vesz ebben. Sőt, még jól is szórakozunk közben, mert megesett például olyan is, hogy Máté a fürdőben a mosógép tetejére ült fel, én pont ott fésülködtem, Toma pedig bejött hozzám keresni Mátét, az ő szemmagasságában alaposan körülkémlelt és miután nem látott semmit szépen elvonult tovább keresgélni 🙂 . Nagyon cuki volt, ahogy semmit nem vett észre, mi pukkadoztunk a nevetéstől, aztán amikor visszajött és leesett neki a dolog, volt nagy röhögcsélés 🙂 ! Persze onnantól kezdve ez a kedvenc bújóhelye és ami döbbenet volt, hogy egy szempillantás alatt felmászott a gépre, ami elöltöltős és így az ajtaját használja a felkapaszkodáshoz 🙂 , ráadásul még lejönni is biztonsággal lejön… Mondjuk próbálom elterelni a mosógéptől nyilván (egyelőre nem sok sikerrel 🙂 ), de eléggé kitartó egy gyermek 🙂 …
Persze a tanulás is adott volt ma is, tiszta családi vállalkozás jelleget kezd ölteni a dolog, mert a nyelvtan dogára velem, a matek témazáróra pedig Apucival készülget 🙂 , gyakorol vagy ami nem teljesen tiszta megbeszél Máté, most már nem először 🙂 . Judit néni mindig ad a dolgozathoz hasonló példákat matekból, és Máté persze, hogy végigmegy rajtuk 🙂 , nem is ő lenne, ha nem így történne ez 🙂 . Azt még nem is írtam, hogy elkezdett sakk szakkörre járni Máté a suliban. Eddig nem nagyon érdekelte a dolog, régebben a Zapu tanítgatta párszor, de nem nagyon lelkesedett a dologért. Van itthon egy kis sakk készletünk, azon próbálkoztak még korábban is, most viszont már annyira megtetszett neki a játék, hogy egy új, nagyobb szettet szeretne húsvétra 🙂 … Biztos az is benne van a dologban, hogy pár barátja is ott van a szakkörön, amit nagyon élvezett csütörtökön, aznap ahogy hazajött, letámadta a Családfőt és vagy négy partit lenyomtak 🙂 , azóta pedig csak azért nem játszottak, mert nem volt rá idő. Nagyon örülök, hogy megtetszett neki a sakk, már emlegeti, hogy mennyire várja az újabb szakkört, sőt, azt is pedzegette, hogy nekem is meg kéne tanulnom, mert akkor milyen jókat játszhatnánk 🙂 . Amúgy meg teljesen igaza van, mert ebből az élethosszig űzhető játékból tán nekem sem kéne kimaradnom 🙂 !
Egyébként meg még jól is jártunk, mert most hétvégén – már nagyon régóta először – nem sütöttem semmit, de a egyik kedvenc szomszédaink – akikkel Máté pici kora óta nagyon jóban vagyunk, sokáig nyaralni is mentünk együtt, mert egy egykorú lányuk van (és egy kisebb fiuk) a gyerekek össze voltak nőve kis korukban, csak valahogy a lányos-fiús különbségek miatt most nincsenek annyira összhangban 🙂 – kölcsönkértek lisztet és tojást palacsinta sütéshez 🙂 , így aztán mi is részesedtünk a finomságból 🙂 …
Amíg Mátéék a matek példákat pusztították, addig sikerült a hegyként tornyosuló vasalnivalóból valamennyit leapasztani 🙂 , Legkisebbünk aktív részvételével, akit csak nagy nehezen sikerült lebeszélni a konkrét segédkezésről 🙂 . Így aztán a hatékonyságom sem szárnyalt a magasban, ugyanis közben elolvastunk egy Kippkopp és Tipptopp mesekönyvet is 🙂 , de legalább jól szórakoztunk 🙂 …