Visszatért…

…ma reggel Toma az oviba 🙂 … Nagyon ügyesen viselkedett, azt nem mondanám, hogy lelkes volt, de nem is ellenkezett, látszólag közömbösen viselte sorsát 🙂 , de az oviba érve – főleg, hogy néhány kisfiú is kijött hozzá, amíg öltöztünk – azért kizökkent ebből az állapotból és egészen érdeklődő lett 🙂 … Biztos források jelentették, hogy az éppen mai tornaórán is lelkes közreműködő volt 🙂 , kint az udvaron nagyokat játszott, futkározott, sőt azt már ő mesélte, hogy többekkel együtt kergetőzött, meg a közkedvelt villamoson ügyködött 🙂 . Most pedig még éppen alszik 🙂 , gondolom kipiheni a fáradalmakat 🙂 …

Máténak is nehéz napja volt ma, például dogát írt nyelvtanból, amire ötöst kapott 🙂 … Helyben kijavította a tanárnő, szavakat kellett szótőre, képzőre, jelre, ragra bontani, itthon azért gyakoroltunk, de mostanában olyan lelkes Máté, hogy még a külön nyelvtan foglalkozásokra is elment a suliba, csak, hogy minél jobban értse az anyagot 🙂 ! Egyébként nem is emlékszem, hogy amikor én ennyi idős lettem volna, hasonlót tanultunk volna nyelvtanból, de ezen már lassan nem is csodálkozom… Holnap pedig úszni mennek az osztállyal, ezentúl minden szerdán május végéig, úgyhogy most délután gyorsan összeszedem az úszó cuccot, a tavalyi nyári úszótábor óta, nem igazán kellett úszószemüveg meg egyebek…

Én meg közben itthon szervezkedtem óvoda ügyben 🙂 , azt nem mondanám, hogy teljes sikerrel, de talán eredményesen… Közben pedig főztem, meg takarítgattam is, aztán rohantam Tomáért fél egyre, mert majdnem elkéstem a nagy itthoni ügyködés után 🙂 . Tegnap pedig eljutottam végre a dokimhoz, nem dicsért meg, hogy ilyen sokáig nem voltam 🙂 , kérdőn felhúzta a szemöldökét, amikor a 3 és fél évvel ezelőtti leletemet kézbe adta – azért telefonon egyeztettünk róla 🙂 – hogy létezik az, hogy ilyen régóta nem találkoztunk 🙂 ? (hát, létezik 🙂 , de büszke azért nem vagyok rá…) Örülök, hogy a vizsgálatnál első körben mindent rendben talált, tulajdonképpen éreztem, hogy így van, de ez a sok betegség körülöttem be kell, hogy valljam feszültté tett, tényleg megkönnyebbülés volt ezt az orvostól hallani 🙂 … Hát így…