Önállósodva

Elérkeztünk ide is, hogy lesznek és már vannak is külön programok Máténál… Tegnap volt az első igazi debütálás 🙂 , ugyanis pár osztálytársával elmentek a Mekibe busszal. Már vagy egy hete, ha nem több tervezgették és én mindig mondtam, hogy jó, oké, persze te is mehetsz, de aztán két napja egy kicsit rám tört a para, hogy Úristen, nem is szokott busszal járni ez a gyerek, egyáltalán azt sem tudja, hol van a megálló visszafelé 🙂 … Ezért úgy terveztem, hogy csütörtök délután elmegyünk megnézzük legalább kocsival, hogy hol kell fölszállni hazafelé (ez egy másik járat, mint amivel buszozni járunk, Máté ugye meg akkor is ritkán van velünk), de aztán mindenféle dolgok keresztülhúzták a számításaimat (akkor volt az óvodaügyes beadvány). Így Apával délután felkerekedtek jegyet venni, mert az sincs általában itthon 🙂 és ha már ott voltak, na meg főleg Legkisebbünk unszolására 🙂 , felültek a buszra és mentek egy kört 🙂 .

Ezek voltak az előzmények, aztán eljött a péntek, mivel fél 12-kor végeznek utána ebédelnének, de nem mentek – állítólag rossz volt a menü 🙂 – már ültek is a buszra és mentek Mekizni. Én még így is izgultam egy picit, mert négyen mentek, gondoltam a nagy vircsaft közben esetleg lankad a figyelmük és valami autó alá sétálnak  meg ilyesmi… Szerencsére nagyon ügyesek voltak, elmentek, ettek-ittak, beszélgettek egy fél órát, aztán hazajöttek. Visszafelé háromfelé szakadtak, mert ugye másfelé mentek, Mátéval az egyik osztálytársa jött (így utólag azért örültem, hogy nem volt egyedül) bár most már azt mondom simán megoldott volna mindent úgy is… Még túl korán is végeztek, én még csak Tomát öltöztettem az oviban, amikor telefonált, hogy már a Duna-parton van, megérkezett a busszal 🙂 . Így aztán azt találtuk ki, hogy szálljon fel a másik járatra és a cukrászdánknál találkozunk. Most mi érkeztünk korábban, szegény járatunk 20 percenként közlekedik 🙂 , vártuk Mátét a megállóban Toma legnagyobb örömére, nagyon izgatott volt, hogy mindjárt megérkezik a bátyja 🙂 . Aztán még cukrászdáztunk egyet és hazajöttünk. De az egészben az volt a nagyszerű, hogy simán ment minden, Máté nagyon élvezte, ahogy láttam, főleg, hogy egyedül jöhetett még hozzánk is a cukihoz…

Azért elcsodálkoztam, hogy már ilyen nagy… Bár mostanában gondoltam rá én is, hogy most már el kell jönnie ennek is, pár hónappal voltam csak idősebb Máténál, amikor én is elkezdtem itt a fővárosban buszozni, hévezni, villamosozni. Nyilván ez a kezdet, már pedzegette tavaly, hogy Kati mamához egyedül is lemehetne busszal Veszprémbe, akkor ez még sci-fi kategória volt 🙂 , de most nyáron talán szóba jöhet a dolog…

És ha már az önállósodásnál tartunk, Toma is fejlődik 🙂 , minden ruhadarabot kivesz a kezemből és ögyedül akarja felvenni meg levenni, nagyon aranyos, ez eddig nagyon nem volt meg. Egyébként meg jól van az oviban nagyon, tegnap kiszézni voltak a Duna-parton a csoporttal, ami télűző szokás. Egy szalmabábot készítenek, amit vízre tesznek, közben énekelnek, ezzel űzik el a hideget és a telet. Mesélte, hogy kisétáltak és a vízre tették a bábut. Na meg azt, hogy a Mariann néninek (a dadus) milyen szép volt a haja 🙂 , ami most ki volt bontva… Mondom én, hogy önállósodik 🙂 …