Dumagép

Mert beszél, beszél folyamatosan, be nem áll a szája, (ráadásul jó hangos is mindig), na ki más? Hát persze, hogy Toma 🙂 …Irtó aranyos dolgokat mond mostanában, szinte minden napra jut valami aranyosság, kivéve akkor, amikor hisztizik 🙂 . Most például az előbb kérlelt, hogy menjek ki huszonvalahanyadjára megkeresni kint Cimbi cicát, hogy jöjjön enni, és mivel mondtam, hogy majd inkább később (már eléggé fárasztó volt a két percenkénti kimászkálás 🙂 ), félrehajtotta a fejét és csak ennyit mondott, hogy: – Naaaaaa, az én kedvemért… (Ki tud ennek ellenállni ?)

Aztán fölvette Apa kinti papucsát, ami neki inkább valami hétmérföldes lábbelinek felel meg 🙂 és kislattyogva kiabálni kezdett: – Cimbiiii, kajaaaa, Cimbiiii, kajaaaa… Aztán amikor Cimbi még mindig nem jött, kicsit neheztelve ennyit kiabált: – Ne már Cimbi, na ne mond, hogy nem érdekel!!! 🙂

Délelőtt játszottak Mátéval, fociztak, na meg a Forma-1-es futam után szabadon autóztak, ami átalakult valami mássá. Játékból rácsapott Máté karjára az egyik bábuval, jó erősen, a bátyja rá is szólt, hogy finomabban és egyebek (meg főleg az egyebek 🙂 ), erre ő bocsánatot kért tőle, mondja neki, hogyaszongya: – Ne haragudj Máté… (közben átfogja a nyakát, majdnem megfojtja, egyetlen tesója röhög, mert majdnem megfullad 🙂 , de ő csak folytatja)…ne izgulj, minden rendben lesz, elviszünk a kórházba ott majd jól meggyógyítanak, gyere velem 🙂 … (és elkezdi húzni 🙂 ).

Az oviban is a minap volt egy jó elszólása 🙂 . Timi néni kérdezgette a gyerekektől, hogy hol laknak, lakcím szerint (gondolom még Tomától nem várták el, hogy pontosan tudja, mert vegyesen vannak a csoportba, inkább a nagyobbaknak kell ezt úgy tudni, de azért megkérdezték őt is). Toma várt egy picit, gondolkozott és végre felcsillanó szemmel ennyit közölt: – Hát Anyánál 🙂 …

Na ezen azóta is nevetünk, végülis a lényeg benne van, de azért én elkezdtem vele újra átvenni ezt a lakcímes dolgot (aggódó anyaként nem hagyott nyugodni a dolog 🙂 , az ovi elején szerintem próbáltuk ezt talán, az összes családtag teljes nevével, amit azóta is tud, de a lakcím azóta elfelejtődött). Már korábban is észrevettem, hogy nagyon jó a memóriája, elég kétszer elismételni valamit és már tudja is, most már fújja a lakcímét, hogy Szigetszentmiklós, akármilyen utca 🙂 (ez jó, olyan mesébe illő 🙂 ) hat.

Tegnap este észbe kaptam, hogy itt a húsvét mindjárt, locsolóverset meg nem is néztünk még semmit. Találtam is egyet iziben, és gyorsan elkezdtem tanítani neki, gondoltam egy hét alatt biztos elmélyül… Nem kellett volna annyira sietni 🙂 , két perc alatt megtanulta az egészet, reggel kíváncsiságból megkérdeztem akkor is tudta 🙂 , ezt fogja mondani:

Ákom-bákom berkenye,

Szagos húsvét reggele.

Leöntjük a virágot,

Várnak ránk a tojások.

Most pedig az egész fiú szakasz kint van az utca végénél pecázni, Toma tiszta lázban volt, hogy ő is akar menni, kérdezgette folyamatosan, hogy ugye horgászhat ő is? Mondták neki, hogy persze, magához ragadott egy nagy vödröt, hogy majd ő kiviszi 🙂 , de amikor Máté pár perccel később utánuk ment itt találta az utca közepén, valószínűleg túl nehéznek bizonyult 🙂 …

Utánuk megyek én is, mert azért lehet, hogy egy idő után nem lesz ez a dolog olyan idillikus Tomával 🙂 …