…elmegy majd ez a tavaszi szünet, én már látom…, mi több, tapasztalom is… Ma ugye az utolsó nap van a suliban, na meg így az oviban is 🙂 , de már most pöröghetek magam körül, mert az első pillanattól kezdve van és mindig lesz is valami. Tegnap Máté el akart menni újra másik két osztálytársával a Mekibe, én mondjuk (rutinos anyukaként 🙂 ) belementem volna, de a másik két gyerkőcnél nem voltak ilyen lelkesek a szülők, főleg, hogy drága csemetéink mindezt tegnap délután tálalták 🙂 … Így aztán azt találtam ki, hogy fájdalomdíjként jöjjön át az egyik barátja most délután Máténak.
Na igen, ez mind szép és jó, de délelőtt még vásárolni is megyek, főznöm is kéne valamit, főleg, hogy Máté mától már nem menzás. Aztán, azt terveztem, hogy legalább a bejárati ajtónkat megpucolom, a függönyöket rajta pedig szépen kimosom, kivasalom, mivel az egyik igencsak viseltes is (mindenféle csokis kis kezecskéktől 🙂 ). Ajándékok terén sem ártana előrelépni, és azt már tudom, hogy milyen kreatívságokat készíthetnénk, csak éppen idő kellene rá, meg persze az (apró) süti sütését is ideje lenne lassan elkezdeni… Valószínűleg pénteken újabb barátgyerek érkezik hozzánk 🙂 , jó esetben egy program fér bele a hetirendünkbe (ha mondjuk olyan idő lesz mint tegnap, akkor nem is tudom…) és még tanulni is kéne Máténak, ugyanis annyira jó, hogy most lazaság van, de ahogy visszamennek a suliban, minden napra jut egy dolgozatuk, ráadásul az egyik egy nagy témazáró…
Mondom én, hogy kettőt pislantunk és vége, de azért örülni szeretnék ennek a kis szusszanásnak 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: