Alkotások, olvasmányok

Ez a sok minden főleg a januárra, februárra vonatkozik és legfőképp Tomával kapcsolatos. Magamról és Máté dolgairól azért csak írogattam, de kimaradtak dolgok, amik Legkisebbünkkel kapcsolatosak, ezeket azért érdemes megemlíteni, főleg, hogy némelyről fotó is készült, csak nem jutott el a publikációig 🙂 . Ebben a két hónapban voltunk a legtöbbet betegek és ez az időszak nem éppen a kreatívságaink csúcsa – talán pont emiatt – de azért csináltunk ezt-azt…

Alkotások terén az idő nagy részét a színezés töltötte ki 🙂 , erről azért adtam hírt többször is, mert néha bizony izzasztó volt a dolog 🙂 … Ugyanis Legkisebbünknek annyira bejött a Mikulástól kapott Verdás színező füzet, hogy amit kipingált ki is kellett radírozni, hogy újból nekiállhasson 🙂 . Az egészben az volt a legjobb, hogy addig színezni egyáltalán nem szeretett, innentől kezdve viszont imádta 🙂 . Szóval színezés, radírozás, újra színezés és újra radírozás volt a sorrend, a füzet majdnem összes lapján 🙂 …

Amikor már félő volt, hogy kilyukadnak a lapok a sok igénybevételtől 🙂 , mindenképpen ki kellett találni valamit (addig nem sok eredménnyel próbálkoztunk), így nyomtattunk mindenféle Verdás és Thomas gőzmozdonyos színezni valót, sok kedves szereplővel. Azonban a jól bevált rutin itt is megmaradt, radíroznunk kellett menthetetlenül 🙂 …

Így színeztük és radíroztuk át magunkat a januárról a februárra, sőt még a márciusra is 🙂 . Közben az egyetlen havas és hóemberépítős délutánunk után, készítettünk Tomával egy hóembert a hóesésben. A darabokat megrajzoltam és kivágtam, viszont Toma rakta és ragasztotta fel őket, a szemeket, szájat és gombokat is ő rajzolta be a hóemberen. Köré pedig vattából hóesést tépkedett és ragasztott (na meg vagdosott mindenfélét) 🙂 …

A kukucskálás jegyében, na meg azért mert Máté szobájában van egy távcső, amit Toma rendszeresen megkaparint magának 🙂 , készítettünk egy házi messzelátót is saját használatra 🙂 . Az ötletet is Legkisebbünk adta, ugyanis a kiürülő papírtörlők jó hosszú hengereit állandóan ilyen célra használja, az egyik ilyen gurigához nagyon ragaszkodott, így aztán gondoltam díszítsük ki egy picit. Különböző színű krepp papírokat ollóval igyekeztünk szélesebb csíkokká vágni, aztán nemes egyszerűséggel feltekertük és ragasztottuk ezeket a gurigára. Nem lett a legtökéletesebb – azóta ahogy látom viseltes is lett enyhén 🙂 – legközelebb inkább szalvétázunk vagy festünk rá, de nekünk és főleg Tomának tetszik 🙂 …

Azóta – lehet, hogy a szép színei miatt – alagútként is üzemel a szerkezet 🙂 …

Azért persze olvastunk is többfélét. Az állandó kedvenc, az a Verdás könyv volt, amiből kettő is akadt, az egyik egy számunkra nem túl izgalmas kötet, ami részletezi a filmbeli autókat és leírja a tulajdonságaikat,

a másik pedig Matuka történetei, amiket karácsonyra kapott, ráadásul elmondhatjuk, hogy rongyosra lett olvasva és Toma kívülről fújta egy idő után a meséket 🙂 … Azért ezeken kívül is akadtak olvasmányok, a Thomas a gőzmozdony meséi több kiadásban, itthoni és könyvtári változatban, Szutyejevtől a Vidám meséket is sokat forgattuk, ebből a legjobban a Miau mesét és a Kispipi és Kisrécét szerette, Kispipi nevén sokáig jókat rötyögött 🙂 , de a Három kiscica is bejött neki nagyon, na meg a többi történetből is szemezgettünk, de ezek voltak a visszatérők. Az egyik alkalommal megörökítettem egy ilyen délutáni könyvdömpinget 🙂 :

Bartos Erikának nagyon szereti Legkisebbünk a verseskönyveit, itthoni példány a Százlábú, de kedveli a könyvtárból kivett Hógolyó és Bárányfelhők köteteket is.

Voltak egyéb könyvtáras próbálkozásaink és mindig is lesznek, főleg azért jó nyilván a könyvtár gyerek szinten, mert sok mindent kipróbálhatunk ingyen 🙂 . Az egyik ilyen például a Hisztimesék kötet Berg Judittól, amit egy időben meg akartam venni, mert gondoltam milyen jó lesz ez majd nekünk, hát jobb, hogy nem tettem. Ugyanis a könyv nem nagyon jött be Tománál, 4-5 mese van benne, de valahogy nekem sem nyerte el a tetszésemet szinte egyik sem, a Hisztimanó inkább riasztó volt szerintem neki – pedig Legkisebbünk is igencsak tud hisztizni 🙂 – mint, hogy tetszett volna. Valahogy a történetek sem voltak az igaziak, pedig az írónőtől nagyon szerettük még Máté ovis-kisiskolás korában a Rumini könyveket. Aztán kivettem még egy Vidám Óvoda című kötetet is, mert elsőre jónak tűntek, na meg a mostani élethelyzethez passzoltak a mesék, viszont a könyv kábé a 70-es években íródhatott, talán Csehszlovákiában és bizony eléggé túlment rajta az idő, arról nem is szólva, hogy a történetek igencsak hosszúak és unalmasak voltak, főleg egy kisovisnak 🙂 .

Most is van itthon pár újdonság a könyvtárból, főleg Marék Veronikától, de ezekig még nem jutottunk el és ez már egy másik történet lesz 🙂 …